2020. febr. 06. Szűrös Ivett
Aki nem ismeri behatóbban az ünnepeket, annak bizony újdonság lehet, hogy – javarészt néphagyományokon alapuló – a farsang vízkereszttől (január 06.) egészen húshagyókeddig tart.
Ezen időszak utolsó három napja télbúcsúztatás, a karneválok ideje. A különböző nemzetek más-más módon ünneplik a farsang végét. Talán, amiről a hírekben a legtöbbet hallhatunk az a riói (Brazília) és a velencei (Olaszország) karnevál. Magyarországon a farsangi időszak legismertebb hagyománya a mohácsi busójárás, ami egyébként szerepel az UNESCO szellemi örökség listáján is. Húshagyókeddet hamvazószerda követi, ami a 40 napos nagyböjt első napja. Említést érdemel az úgynevezett torkos csütörtök is, ami a korlátlan étel- és italfogyasztásról szól. Ezt a napot Magyarországon a hamvazószerdát követő csütörtökön tartják. Eredetileg viszont az azt megelőző héten lenne.
A legtöbb magyarnak a farsangról talán a jelmez és a fánk jut először az eszébe. Évről évre nagy fejtörést okoz gyerekeknek és szülőknek egyaránt, mi is legyen a maskara. Persze, ha egyáltalán hajlandó beöltözni a lurkó. Mi mégis vegyük azt az esetet, hogy igen, szeretne. Manapság egyre több futószalagon gyártott jelmezzel találkozhatunk az üzletekben farsang idején. Mindössze néhány ezer forintért időt és fáradtságot spórolva le is tudhatjuk a maskara kérdését. De vajon tényleg ennyi lenne? (Persze, hogy nem.) Hol marad a kreativitás, az együtt alkotás öröme? (Hát ez az!) Arathat egy általunk készített jelmez ugyanakkora sikert, mint egy kölcsönzött vagy készen vásárolt? (Naná!) Leáldozóban van a saját készítésű maskarák ideje? (Reméljük, nem.) Az emberi kreativitást egy kész jelmez biztosan nem múlhatja felül. Lehet az bármilyen drága, vagy jól megtervezett. Természetesen, ha szorít az idő, egy kész jelmez is megteszi. Sőt, az sem biztos, hogy többe kerül, mintha mi készítettük volna. Ugyanis előfordulhat, hogy a megálmodott jelmezhez szükséges alapanyagokért többet fizetünk, mintha készen megvettük volna a maskarát. Érvek és ellenérvek mindkét variáció mellett felsorakoztathatók. Mindenki maga dönti el, hogy beáll a jelmezt vásárlók/kölcsönzők – talán egyre hosszabb – sorába, vagy inkább saját maga készíti el. A jelmezkészítés időt, energiát, kézügyességet és kisebb-nagyobb anyagi ráfordítást igényel, mégis jó kis program kerekedhet belőle, ha a család apraja-nagyja kiveszi a részét belőle.
Bizonyára sokaknak vannak kedves gyermek- és fiatalkori emlékei az év legvidámabb időszakára, a farsangra vonatkozóan, és örömmel nosztalgiáznak, ha visszagondolnak egy-egy jól sikerült bálra, felelevenítik saját jelmezeiket. Akinek lehetősége van rá, az akár el is utazhat egy igazi karnevál helyszínére, hogy megtapasztalja azt a semmihez sem fogható hangulatot, ami még a tévé képernyőjén keresztül is átsugárzik.
