2022. jan. 06. Farkas-Csamangó Tekla
Mi, emberek hajlamosak vagyunk önfeledt boldogságot társítani a szülőséghez. Azokat pedig egyenesen sajnálni vagy elítélni, akik nem vállalnak gyereket. Pedig lehet, hogy nagyon is megfontolt lépés eredménye a gyermekmentes élet.
Ám, a téma még mindig megosztó. Annak ellenére is, hogy egyre többen merik kimondani: tudatosan teszik le a voksukat a gyermektelenség mellett, habár lehetne saját gyerekük. Ezek a személyek gyakran botlanak bele előítéletekbe, hiszen sokszor társadalmi vagy éppen családi elvárásnak bizonyul a gyermekvállalás.
Miért illene mégis mindenkinek elfogadnia ezt a döntést?
Mert ennek rengeteg oka lehet. Emellett pedig jó észben tartani, hogy a családalapítás kérdése magánügy. Éppen ezért, nem szabadna nyomást helyezni azokra, akik tudatosan nem vállalnak gyereket. Ráadásul korántsem biztos, hogy az a nő vagy férfi, aki nemet mond a babázásra, valóban olyan érzéketlen, mint amilyennek a környezete gondolja.
A következőkben példákat sorakoztatunk fel, hogy jobban megérthessük a gyermektelenek gondolatait. Illetve egy-két tévhitet is eloszlatunk.
Így óvják a Földet
Oly sokszor elhangzott már, hogy vigyáznunk kell a Földre. Hiszen a klímaváltozás, a járványok és az éhezés mind a túlnépesedés következményei. Vannak, akik úgy gondolják, azzal segítenek a legtöbbet, ha lemondanak az anyaságról vagy az apaságról, mert már elegen élünk a világban. Számukra ez teljesen normális hozzáállás, és ezzel a döntéssel igyekeznek mérsékelni a fogyasztást és a pazarlást.
Ismerik önmagukat
Előfordul az is, hogy nem a fenntarthatóság áll a középpontban, sokkal inkább önmaguk pontos ismerete. Ugyanis szép számmal akadnak párok, akik tudják magukról, hogy nem férne bele az életritmusukba egy gyermek. Mert a munkájuknak, esetleg hobbijuknak élnek. Vagy, mert nem szeretnének olyan kötöttségek elé nézni, ami a gyermekneveléssel jár. Ők minden bizonnyal gyermekek nélkül érzik magukat felszabadultnak, és a szülői lét igazi lelki teherrel járna számukra.
Védik a gyermekeket
A gyermektelenségnek lehetnek pszichológiai okai is. Ekkor nem feltétlen kell mentális betegségre gondolni. Bár gyakori, hogy valaki éppen azért kerüli a párkapcsolatokat vagy a gyermekvállalást, hogy csemetéje véletlenül se örökölhesse a mentális betegségekre való hajlamot.
Jelen esetben viszont egyszerűen csak arról van szó, hogy az egyén úgy érzi, valami miatt nem tudná felnevelni a gyermekét. Netán magának a gyermeknek is jobb volna, ha nem születne meg. Ilyenkor állhat a háttérben régi, családi trauma, önbizalomhiány, a világról alkotott kép vagy a sokszor előkerülő magyarázat: „Nem vagyok anya-/apatípus!” Ekkor segíthet egy pszichológus. Viszont még ezek után is át kell gondolni, hogy valóban okos ötlet-e a szülővé válás.
Örök kérdés: az anyagiak
Bár Magyarországon a családtámogatás jól ismert fogalom, minden felvehető támogatásnak megvan a maga szabálya, és még azokkal együtt is nagy kiadást jelent a gyermekek felnevelése. Sokakra pedig ez is visszatartó erőként hat. Hisz nem elég, hogy a gyerekeknek nem tudnák megadni az anyagi biztonságot, esetlegesen még a saját terveiket is át kellene formálni a baba érkezése miatt. Ha ez gondot jelent a pár bármely tagjának, és csak kényszerből válnának családdá, az szinte biztos, hogy semmi jót sem eredményez.
Ugyanakkor megvizsgálható a helyzet fordítva is: ha az adott pár jelentős támogatást vehetne fel a gyermekekre, és csak ezért szorgalmazná a családalapítást, az is megnehezítheti az életüket.
Szinglik maradnak
Nem ritka, hogy család helyett a szingli létet választják az emberek. Nem akarnak, vagy nem tudnak elköteleződni, és inkább függetlenek maradnak. Ám, érdemes megemlíteni, hogy egy egyedülálló felnőtt ember még élhet éppoly boldog és független életet, mint egy családcentrikus nő vagy férfi.
Végül pedig lássunk néhány tévhitet
Tévedés volna azt hinni, hogy azok, akik nem vállalnak gyereket, nem is szeretik a lurkókat. Sőt, egyesek nagyon is jól bánnak velük. Talán éppen azért, mert nem merülnek ki a saját gyerekeiktől.
Sűrűn hangoztatott, viszont ugyancsak furcsa felvetés, hogy önző volna az, aki ezt az életformát választja. Ha így tud kiteljesedni, és így érzi jól magát, akkor anyaként vagy apaként, nemcsak önmagának, de a saját gyermekének is nehézségeket teremtene. Ezért jobb, ha gyermek nélkül éli meg a hétköznapok örömeit.
