2023. febr. 20. Lebán Csenge
Magyarországon az állatvédelem „kutyaszorítóban” van. Szó szerint. Az állatvédőket szorongatják a segítségkérések és a hontalan állatok tömegei. Az örökbefogadások szinte teljesen leálltak, hiszen minden állatszerető, felelős gazda annyi állatot vállalt, amennyit csak tudott, másnak pedig menhelyről nem adnak állatot.
Minek is adnának? Azért biztosan nem, hogy majd újra meg kelljen menteni. Ez a katasztrofális helyzet minden intézkedés (próbálkozás) ellenére, sajnos egyre csak fokozódik, javulásra kicsiny reménysugár sem látszik. És hogy ez honnan ered? Onnan, hogy a magyar emberek körében nem terjedt el megfelelően az ivartalanítás fogalma.
Az ivartalanítás manapság éppen olyan fontos része az állattartásnak, mint az állat etetése. Hiszen a kutyák és a macskák, ha semmilyen módon nem szabályoznánk az életüket, évente többször is fialnának. És rengeteg helyen sajnos meg is teszik, azért, hogy egyes „gazdáik” (természetesen ezúton szeretném kiemelni a felelős állattartókat és igazi gazdikat a sorból!) utána „jó helyre” adják őket tovább. Ez általában lánc végét, az autó kerekének alját és a halálos fertőzést jelenti. A gazdákat nem is igazán érdekli, hova kerülnek a kölykök. Ők tessék-lássék, megmondták, hogy jó helyre adják, aztán ahogyan a saját állataik, úgy az elajándékozott kölykeik is szaporodnak tovább, ezzel hatalmas szaporulatot hozva létre.
Milyen kifogások fordulnak elő az ivartalanítás ellen?
„Miért zavarnánk meg a természet rendjét?”
Az ember miért használ fogamzásgátló eszközöket, szereket? Miért nem szül minden egyes évben? Igen, régen megtették. A nők szültek tizennyolctól ötvenig. A fele meghalt. De szép is volt… Arról nem is beszélve, hogy meglett az eredménye, az ember túlszaporodott. Háborúkkal kellett egymást irtaniuk. Jelenleg ez a helyzet a kutyákkal és a macskákkal is. Nyugodtan el lehet hinni, az állat nem vágyik fialásra. Nem akar „családot alapítani”. Ő olyan családot akar, ahol az ember megfelelően gondoskodik róla, biztonságban és szeretetben van.
„De olyan aranyosak a kisállatok!”
Aranyosak. De akkor is aranyosak lesznek, ha felnőnek? Akkor is kelleni fognak a portádra, ha már nem lesznek picik és cukik? Gondoskodni fogsz róluk?
„Ez már öreg, nem kell ivartalanítani.!”
De igen, kell! Az idősebb állat is ellik. Egy kutya tizenöt, egy macska akár húsz évet is megélhet. A hétéves, csapzott macskád is még hosszú évekig fog (jobb esetben) élni, és bizony, elleni is. Ja, és talán nem is azért olyan csapzott, mert öreg. Talán csak lestrapálja a hónapról-hónapra élés, melynek állandó körforgása az fialás, szoptatás, küzdelem a kandúrokkal, új ivarzás, vemhesség…
„Hadd legyen ennyi öröme!”
A legnagyobb ostobaság. Hím állatok gazdáira jellemző kijelentés. Amíg a te kutyád, macskád utódokat gyárt, addig a másik felelőtlené fial. Többet nem is kell mondanom.
Az ivartalanított állatok hosszabb és egészségesebb életet élnek, ugyanis a párosodással, és az azzal járó érintkezésekkel rengeteg betegséget adnak át egymásnak. Nemi betegségeket, fertőtő betegségeket, amik sok esetben nem is látszanak azonnal, hanem szépen lassan felemésztik az állatot.
Soha nem késő ivartalanítani. Nem baj, ha nem ellett, nem baj, ha csak egyet fialt, nem baj az sem, ha „sokat” fialt. Akár egy gondos gazda ivaros állatával is megtörténhet a baleset. Nem számít a kora, nem számít a neme. Csak az kell, hogy egy kis hajlandóságot mutassunk az egyetlen megoldásra. A saját állatod érdekében.
Az ivartalan állat kisebb eséllyel kap el betegségeket. Kevesebb vágyat érez a szökésre. Boldogabb lesz és egészségesebb. A gazdának is kevesebb gondja lesz vele, nyugodtabb életet élhetnek együtt.
