2022. ápr. 12. Diós Anita
Sajnos az iskolai zaklatás, vagyis „bullying” hazánkban is felüti a fejét időről időre, és nem egy gyermeknek megkeseríti az életét társai kegyetlensége. A szülők helyzete nem egyszerű, hiszen a bántalmazás áldozata nem is mindig beszél a történtekről, és az iskolák sem mindig olyan együttműködőek, mint az ideális volna…
A szülőkben joggal merül fel a kérdés, hogy mit tehetnének olyan esetben, ha kiderül, gyermeküket iskolai zaklatás érte. Sajnos, a helyzet nem egyszerű, és még bonyolultabb tud lenni akkor, ha a gyermek nem is beszél a történtekről még a pedagógusainak vagy a szüleinek sem.
Fontos tudni, hogy lényegében bárki válhat iskolai zaklatás áldozatává, hiszen nincs az a gyermek, akit valamiért egy adott közösség tagjai ne tudnának kiközösíteni. Mégis, az áldozatok gyakran szégyent éreznek a történtek miatt, holott tudatosítani kell bennük, hogy erre egyáltalán nincs okuk, és bátran beszélhetnek arról, mi történt az iskolában. Akadnak olyan gyerekek is, akik az iskolai zaklatásról azért hallgatnak, mert megfenyegették őket, hogy ha „árulkodnak”, akkor még több bántalmazásnak és piszkálódásnak teszik ki őket.
Hogyan ismerheti fel a szülő az iskolai bántalmazást?
Mindenek előtt, nem érdemes folyamatosan faggatni, nyaggatni a gyereket, ha a szülő esetleg iskolai zaklatástól tart, hiszen így az áldozat úgy érezheti, hogy nemcsak az iskolában, de még otthon sincsen „biztonságban” a kínos élményektől.
Ehelyett mindig inkább a bizalmas, megértő légkör erősítése vezethet eredményre, amikor a direkt kérdések és számonkérés helyett a szülő alkalmat ad gyermekének arra, hogy az őszintén és félelmektől, szégyentől mentesen megnyílhasson előtte. Talán nem az iskolai zaklatás lesz az első téma, amelyet felhoz, ám szép lassan valószínűleg ezzel kapcsolatban is megfogalmazza az érzéseit. A legrosszabb, amit a szülő ilyen esetben tehet, az az, hogy a gyermeke íróasztalában, füzeteiben, illetve akár a közösségi médiát felhasználva kezd kutakodni. Ezzel ugyanis éppen a bizalmas légkört rombolja le, és jó szándéka ellenére gyermeke mintegy árulásnak érezheti tetteit.
A szülők nemcsak a konkrét, elhangzott információkból következtethetnek azonban az iskolai zaklatás lehetőségére, hanem gyermekük személyiségének, hangulatának, netán tanulmányi eredményének a változásaiból is.
A zaklatásnak kitett gyermekek, még ha korábban nyitottak voltak is, egyre zárkózottabbak lehetnek, illetve tanulmányi eredményük is romolhat. Nem ritka, hogy az érintett gyerekek a problémát nem nevezik nevén, mégis igyekeznek jelezni a szülő számára, hogy valami nincs rendben, méghozzá úgy, hogy egyre gyakrabban panaszolják, nem akarnak iskolába menni. Szélsőségesebb esetekben alvászavarok, pánikroham, gyakori rémálmok, illetve olyan pszichoszomatikus tünetek is gyötörhetik a gyermeket, mint például a gyakori rossz közérzet, a reggelenként ismétlődő hányinger, hasfájás, esetleg hasmenés.
Mi a teendő, ha gyanítható az iskolai zaklatás?
Szülőként tehetetlennek, kétségbeesettnek érezheted magad az ilyen helyzetekben, és sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy az oktatási intézmények, pedagógusok, igazgatók sem mindig partnerek a probléma megoldásában. Ennek ellenére mégis van remény, hogy a helyzet megoldódik, még ha a megoldáshoz vezető folyamat hosszadalmas és olykor nehéz is lehet.
Mindenek előtt jelezni kell az iskolai zaklatást a gyermek osztályfőnökének, s akár az intézményvezetőnek is. Az iskoláknak és a gyermekekkel foglalkozó pedagógusoknak kötelességük jelenteni a tapasztalt problémát, így annak megoldásába a gyermekjólléti szolgálat is bekapcsolódhat. Emellett „jobb iskolákban” lehetőséget adnak az áldozatnak és a bántalmazó(k)nak arra, hogy egy irányított beszélgetés keretében felfedjék motivációjukat, sérelmeiket. Olykor az egész osztályközösség bevonása is indokolt lehet, hiszen kialakulhat olyan helyzet, hogy mindannyian kiközösítik, megbélyegzik az egy-egy „bully” által kiszemelt tanulót.
Gyakori jelenség az is, hogy végül iskolaváltás mellett döntenek a szülők, ami önmagában nem jelent megoldást, hiszen addigra a gyermeket már trauma érhette, és önértékelése is alaposan sérülhetett, így beilleszkedése egy teljesen új közegbe esetenként csak további nehézséget jelent számára. Amennyiben azonban – például ez pszichológus segítségével – a gyermek önértékelését, helyes énképének kialakítását is támogatja a szülő, jó esély van arra, hogy a rossz emlékeket és azok hatásait hátrahagyva a bántalmazott diák egy új iskolában megtalálja a helyét.
Bár sok szülő tehetetlenségében akár a bántalmazó diákot is határozottan számon kérné, valójában ezzel jobb csínján bánni, hiszen mégis csak kiskorúról van szó, aki feltehetőleg maga is áldozat – hiszen jellemzően a zaklatást elkövető gyermekeket családjukban vagy más közösségekben érik negatív hatások. Amennyiben a gyermek szülei hajlandóak a párbeszédre, az viszont mindenképpen megér egy próbát, de számonkérés helyett lehetőleg inkább az együttműködésre törekedjünk. Fontos az is, hogy ne csak pár szóra állítsuk meg az érintett szülőt, szülőket, hanem invitáljuk őket egy beszélgetésre például egy finom tea vagy kávé társaságában, akár egy közeli kávézóba vagy büféhez.
A bántalmazások egy része ugyan jól látható és bizonyítható, így könnyebb fellépni is ellene, de a zaklatások más formái, például a megszégyenítés, rejtve maradhatnak. Mégis, ha az online térben vagy másként dokumentálhatóak az atrocitások, azokat érdemes a gyermek tudtával és beleegyezésével feljegyezni, elmenteni, nyomon követni, mivel így felkészültebb lesz a szülő is, amikor gyermeke érdekében lép fel.
