2020. okt. 12. Szűrös Ivett
„A Napfényt is sötét, hideg napokon tudjuk igazán értékelni. A közelséget is akkor értékeled, ha már volt távol is. És a jelenléte is akkor válik igazi értékké, ha már egyszer is hiányzott. Minden jót a rossz ismeretében értékelünk. Minden a rossztól válik jóvá.”
Csitáry-Hock Tamás
Az ember mindig vágyik valamire. Ha pedig egy vágy teljesül, a fölötte érzett öröm általában csak ideig-óráig tart, majd újabb kívánság lép a helyébe. Ilyen az ember, egyszerűen így vagyunk „kódolva”. Mindig kell valami jobb, valami több. És nincs is ezzel semmi gond, hiszen egy-egy vágy akár értelmet, célt is adhat (az életünknek). Persze az sem mindegy, hogy mire vágyunk, ugyanis vannak olyan dolgok, melyeket pénzért nem lehet megvásárolni. Ilyen az egészség, a család vagy a szerelem/szeretet.
Már a kisebb gyermekeknek is vannak vágyaik. Ha például megkérdezünk egy négyévest arról, hogy milyen ajándékot szeretne kapni, nagy valószínűség szerint valamilyen játék vagy élmény (fagyizás, állatkert látogatás, stb.) lesz a kívánsága. A kicsik persze még másként látják a világot, nem ismerik a pénz értékét, így az apróbb meglepetések is mosolyt csalnak az arcukra. Újabb és újabb kívánságaik azonban nekik is vannak. És ahogy nőnek, úgy vágynak egyre több, illetve nagyobb értékű dolgokra.
A család, pontosabban az otthon látott jó és/vagy rossz példa is hatással lehet arra, hogy mennyire értékeli valaki a földi javakat és a pénzben nem mérhető értékeket. Ha például valaki szegénységben nőtt fel, az valószínűleg sokkal jobban becsüli mindazt, amiért saját maga küzdött meg – kemény munkával. De egy szülői szeretetet nélkülöző fiúból is válhat remek, a családjáért és a gyermekiért élő, dolgozó apa. Igaz, mindkét esetben előfordulhat az ellenkezője is.
Az ember általában akkor jön rá arra, hogy nem értékelte (eléggé) azt, amije van, amikor az (a bizonyos dolog) már nincs többé. Vegyünk példának egy huszonéves fiatalt/aranyifjút, akinek születésétől fogva mindene megvan. A legújabb divat szerinti márkás ruhákat hord, illetve sorra cseréli a nemrég vásárolt, de szerinte már „elavultnak” számító technikai eszközeit. Mindent, amit a családjától kap, természetesnek tart. Csak elfogad, elvesz, használ, majd eldob, de nem becsül meg. Aztán a család hirtelen elveszíti minden vagyonát, így a korábbi jólétnek és az anyagi biztonságnak vége. Kénytelenek kisebb lakásba költözni, és lejjebb adni a korábbi életszínvonalból. A fiú is dolgozni kényszerül, és csak akkor tanulja meg, milyen értéke van a pénznek, amikor mindent a saját keresetéből kell kigazdálkodni.
Próbálj meg értékelni mindent, amit eddig kaptál, amiért megdolgoztál, legyen az élmény, érték vagy bármi más. Ne feledd, hogy az élet egy pillanat alatt megváltozhat! Értékeld a kisebb-nagyobb örömöket, a pénzzel nem megvásárolható dolgokat, az öröklött és a kemény munkával szerzett javakat.
