Érkezik a kistestvér: játszópajtás, vagy pedig ellenség?!

2022. jan. 23. Bálint Ildikó

Egy új élethelyzet alakul ki, amely megannyi újonnan felmerülő kihívással állítja szembe a család meglévő tagjait, különösen a kisebb testvér(eke)t. Nézzük meg, hogy mivel teheted könnyebbé ezt az új időszakot.

Mindig is nagycsaládról álmodtál? Már gyerekként is azt tervezted, hogy több gyermeked lesz? Most pedig eljött az idő, hogy bővül a család, de benned számost kérdés vetődött fel ezzel kapcsolatban?

Testvérféltékenység leküzdése

Az egyik legnagyobb félelmünk szülőként, hogy mi lesz akkor, ha a nagytesó nem egy új játszótársat fog látni a testvérében, hanem sokkal inkább riválisként tekint rá. Amíg korábban anya és apa csak az ő figyelmén osztozott, addig az új helyzetben azt látja, hogy a családba érkezett csöppség nagyon sok figyelmet, törődést és ápolást igényel. Ezért a legfontosabb, hogy mindent magyarázzunk el neki.

A gyermek fejlettségi fokának megfelelően mondjuk el, hogy a kistestvér még képtelen magát ellátni, ezért igényel több figyelmet. Figyeljünk a nagy testvér érzelmi reakcióira, és mindig hallgassuk meg. Sohasem szabad azt éreznie, hogy rá már nincs elég idő. Nem szabad azt éreznie, hogy bármiben is hátrányt szenved a kistestvére érkezése miatt. Ez az érzés hosszú távon akár elfojtott agresszióhoz is vezethetne, amit már sokkal nehezebb feloldani.

Miden korkülönbség áthidalható

Azt, hogy mennyi az ideális korkülönbség a testvérek között nagyon nehéz definiálni. A pszichológusok az ideális különbséget 1,5-2,5 év közé teszik. Ez persze nem törvényszerű recept és az élet sokszor másképp alakítja a dolgokat, mint szeretnénk.

A saját tapasztalataim is azt mutatják 3 gyerkőc után, amelyek között hajszálpontosan 2,5 év van, hogy ez valóban ideális korkülönbség. Sem a testvérféltékenység nem jelent meg, sem a vetélkedés nem jellemző a mai napig sem (pedig még a legnagyobb is csak 8 éves lesz).

De ennél nagyobb korkülönbséggel is alakítható ki jó testvéri kapcsolat. A nagyobb gyerekekkel könnyebb leülni és felnőtt módjára megbeszélni, hogy az őket is érintő változás nem hátrányos, sőt rengeteg előnnyel is járhat. Mindenképp kommunikáljunk erről, figyeljünk az érzéseire oda, és ne mondjuk azt sose, hogy nem érünk rá foglalkozni vele. A legjobb, ha bevonjuk a feladatokba és ő is a részesévé válhat a mindennapi feladatoknak.  Amikor pedig az időnk engedi, foglalkozzunk csak vele, hogy érezze ő is ugyanolyan fontos és tudunk rá időt szánni.

Ne büntessük, helyette jutalmazzuk

Még ha azt látjuk, hogy apró gonoszságokat is próbál a nagytestvér a kicsi ellen elkövetni, akkor se alkalmazzuk egyből a büntetés módszerét. Helyette jutalmazzuk akkor, amikor megérdemli. Sokkal pozitívabb érzések alakulnak ki benne így. Persze nyomatékosan figyelmeztessük, hogy a kistesó még nagyon kicsi és épp ezért sérülékeny, törékeny. Neki is vigyáznia kell rá, ezt jó esetben magától is érzi, de beszéljük meg vele.

Amikor pedig segít, megsimogatja a kicsit vagy odahoz nekünk valamit, akkor mutassuk ki neki a hálánkat, dicsérjük, jutalmazzuk.

Lehet, hogy próbatétel elé állít mindenkit az új helyzet, de ezeken könnyen úrrá tudunk lenni a megfelelő kommunikációval és a tudatos konfliktuskezeléssel. Aztán néhány év múlva öröm lesz nézni, ahogy gyermekeink összeérnek, közösen játszanak, szeretik egymást és a legfontosabb, hogy támogatják egymást, vigyáznak egymásra.