2020. okt. 30. Szűrös Ivett
A mindenszentek és a halottak napja körüli időszakban a temetők általában megtelnek az elhunyt szeretteik sírjait felkereső látogatókkal. Amikor ilyenkor kimegyek a helyi sírkertbe, vegyes érzések kavarognak bennem. Egyrészt szomorú vagyok, mert vannak olyan szeretteim, akiket már sohasem láthatok viszont, másrészt pedig örülök, mert a ritkábban látogatott sírhelyeken is virág és mécses díszeleg.
Én egyébként nem csak halottak napján, amikor úgymond „illik” is, hanem évente többször kimegyek a temetőbe. Ezt láttam, tanultam a nagymamámtól és az édesanyámtól. A gyászt persze mindenki másként éli meg. Természetesen érthető, ha valaki azért nem látogat ki a temetőbe, mert nem tudja feldolgozni (egy) számára fontos személy(ek) elvesztését. A minap viszont egy különös pár soros írásba/posztba botlottam az egyik közösségi oldalon. A lényege nagyjából az volt, hogy otthon is lehet gyászolni, gyertyát gyújtani, nem kell ehhez kimenni a temetőbe… Nem tudom, mi hívhatta életre ezt az írást, talán a feldolgozhatatlan gyász. Engem mindenesetre elgondolkodtatott. A temetőkben egyébként is sok az elhanyagolt sír, de ha egyáltalán senki nem látogatná a végső nyughelyeket, akkor a sírkertek egy idő után igencsak siralmas látványt nyújtanának. Az adódó feladatokat (pl. fűnyírás) persze úgyis elvégezné valaki, azonban az egyes sírok gondozása a még élő hozzátartozók feladata. Különösen a fedetlen sírhelyek rendszeres gazmentesítése nélkülözhetetlen. Nem vagyunk egyformák, én viszont úgy gondolom, elhunyt szeretteink megérdemlik, hogy végső nyughelyeiket méltó állapotban tartsuk, és alkalomadtán virággal, koszorúkkal díszítsük. Ez utóbbiaknál pedig nem azok értéke a fontos, hanem maga a gesztus. Hiszen egy egyszerű mezei virágokból készített bokréta ugyanúgy megteszi, mint egy virágüzletben vásárolt drágább csokor. Írom e sorokat, és az jár a fejemben, vajon csak magára gondol-e az, aki – bár lehetősége lenne rá – nem látogat ki elhunyt szerettei sírjaihoz. Aztán eszembe jut az a közel kilencvenéves néni, aki járókerettel ugyan, de rendszeresen kilátogat a temetőbe, ráadásul a még mindig saját maga által gondozott kertjéből virágot is visz.
Nem vagyunk egyformák, mindenki másként éli meg, dolgozza fel a gyászt. Azonban legalább évente egyszer, a mindenszentek és a halottak napja körüli időszakban a még élő hozzátartozóknak illik felkeresni elhunyt szeretteik sírjait.
