2020. júl. 07. Szűrös Ivett
„Csak egy tünékeny pillanatunk van arra, hogy élvezzük a körülöttünk lévő dolgokat, és ez a pillanat most van. A visszaszámlálás pedig máris elkezdődött. A jelen pillanat mindig átmeneti. Sosem leszel már olyan fiatal, mint amilyen most vagy.”
Neil Pasricha
Gyerekként, kamaszként, de még fiatal felnőttként sem igazán gondol az ember arra, hogy egyszer megöregszik. Az idő viszont telik, és lassan eljár mindenki felett. Ám az nagyrészt rajtunk múlik, milyen életet élünk.
A gyermekek megfelelő testi-lelki fejlődéséhez kiegyensúlyozott családi körülmények szükségesek. Sajnos azonban nem mindenki alkalmas arra, hogy megbirkózzon a szülői kötelezettségekkel, és úgy gondoskodjon a vállalt utódokról, ahogyan kellene. Mindenkinek kijárna egy gondtalan és felhőtlen boldogságban eltöltött gyermekkor, azonban sokaknak már igen zsenge korban meg kell tapasztalni az élet árnyoldalait. Bár azt mondják, hogy az idő megszépíti az emlékeket, azért mégis szívesebben emlékszünk vissza a valóban kellemes múltbéli eseményekre, mint azokra, melyek kisebb-nagyobb „kozmetikázásra” szorulnak.
A gyermek- és ifjúkor után eljön az az idő, amikor az embernek a saját lábára kell állnia. Az, hogy ki, milyen családi körülmények között nőtt fel, eltérő hatással lehet az egyén önálló életkezdésére, valamint az egész további életére. Vagy követjük az otthon látott példát, vagy pedig elutasítjuk azt.
A fiatal felnőtteknek manapság egyáltalán nincs könnyű dolga. Még rendes, támogató családi háttér mellett sem egyszerű a kitűzött célokat, terveket megvalósítani. Eltekintve a protekciósoktól, senki előtt sincs előre kikövezett út, amelyen végigsétálva az álmok valósággá válhatnak.
Az idősek gyakran tanácsolják azt a fiataloknak, hogy éljenek, szeressenek, utazzanak, gyűjtsenek tapasztalatokat. Ők már megéltek egyet s mást, talán voltak olyan lehetőségek is, melyeket elmulasztottak, így tudják, mit beszélnek, amikor a pillanat kiélvezésére buzdítanak.
Tisztességben megöregedni csodálatos ajándék. Azonban nem mindegy, hogy az ember arra emlékszik vissza idős korában, mennyire tartalmas életet élt, vagy arra, mennyi mindent elmulasztott, mi lett volna, ha. Ha bátrabb lett volna, ha a szívét követte volna az esze helyett, ha ment volna az álmai után.
Mindenkinek csak egy élete van. Ami elmúlt, már soha vissza nem hozható. Merj élni! Merj álmodni! És merj az álmaidat megélni! Mert a kezdet és a vég közötti idő hossza senki előtt sem ismert előre.
