2020. okt. 29. Szűrös Ivett
Temetőbe járni senki nem szeret, viszont mindenkinek kötelessége lenne, hogy elhunyt szerettei sírhelyeit rendben tartsa. Ez azonban egyáltalán nem olyan magától értetődő feladat a még élő hozzátartozók számára.
A nevelés, a szülői példa az élet minden területén nagyon fontos. Nincs ez másként az elhunytakról való rendszeres megemlékezésben sem. Ezért is fontos, hogy a szülők és a nagyszülők jó példával járjanak elő, és legalább bizonyos időközönként látogassanak ki a temetőbe. Amennyiben vannak nagyobb gyermekek, úgy őket is magunkkal vihetjük egy-egy ilyen alkalommal. Apróbb, sírgondozáshoz kapcsolódó feladatokat is kaphatnak, például engedhetnek/önthetnek vizet a vázá(k)ba. Természetesen azzal is számolni kell, hogy a gyermekek kérdéseket fognak feltenni az elhunytakkal, esetleg az élettel-halállal kapcsolatban, erre viszont a temetőlátogatástól függetlenül is bármikor sor kerülhet.
Sokan a távolságot vagy éppen az időhiányt hozzák fel mentségül arra, miért nem látogatják elhunyt rokonaik sírjait. Ezek azonban csak kifogások! Ugyanis, ha az ember nagyon akarja, akkor biztosan talál egy a temető közelében élő megbízható ismerőst, vagy egy kimondottan ezzel foglalkozó személyt, aki némi fizetség ellenében gondoskodik a sírhely és a körülötte lévő terület rendszeres gyommentesítéséről, valamint időnként friss virágot tesz a sírra. Ráadásul a fű sem nő egész évben, így a sírgondozással összefüggő feladatokat is csak tavasztól őszig kell ellátni.
Egyedül a halottak napja körüli időszak az, amikor a szokásosnál többen látogatják a temetőket. Sokan csak ekkor tesznek virágot és/vagy mécsest elhunyt szeretteik sírjára, az év többi napján meg sem fordul a fejükben, hogy hasonlóképpen cselekedjenek.
A temetőben járva különösen elszomorító látványt nyújtanak az elhanyagolt, gondozatlan sírhelyek. Édesanyák, édesapák, nagyszülők, nagynénik és nagybácsik nyugszanak gazzal benőtt sírokban. Egykor ők is olyanok voltak, mint mi. Éltek, szerettek, nevettek és sírtak. Tanultak, dolgoztak, férjhez mentek/megnősültek, gyermekeik születtek. Természetesen előfordul olyan is, hogy „kihal” egy család, így egyáltalán nincs, aki gondozza az elhunyt felmenők nyughelyeit. Azonban az a legelszomorítóbb, hogy sok sír nem emiatt, hanem a még élő hozzátartozók nemtörődömsége következtében hanyagolódik el.
Elhunyt szeretteink nem csak hallottak napján, de egész évben a temetőben nyugszanak. Mindannyiuknak kijár, hogy sírhelyeik ápoltak legyenek, erről pedig a még élő hozzátartozóknak kell gondoskodni.
