2020. jan. 02. Szűrös Ivett
A kivételes, egyedi esetektől eltekintve elmondható, hogy az ember gyerekként, kamaszként és fiatal felnőttként nem igazán foglalkozik a(z) (meg)öregedés, az elmúlás kérdésével. És ez jól is van így.
A szerencsésebbek felnőnek úgy, hogy a nagyszüleik, esetleg még a dédszüleik is az életük részét képezik. Óvodás, majd általános iskolás korban sokan töltik a hétvégéket náluk. Aztán jön a kamaszkor, később az egyetem, a látogatások egyre ritkábbak lesznek, sokszor teljesen el is maradnak. A fiatalok elfoglaltak, szívesebben töltik szabadidejüket a párjukkal, barátaikkal. Az idős, gyakran beteg nagyszülőkre kevesebb idő jut. Aztán a haláluk után, évekkel később érett felnőttként jön a felismerés: Milyen jó is lett volna több időt tölteni, többet beszélgetni velük életük utolsó éveiben!
Ledolgozott évtizedek, felnevelt gyerekek/unokák, felépített és berendezett ház(ak). Egy élet munkáját hagyja hátra egy tisztességben megöregedett ember. Java részének mégis magányban töltött utolsó évek jutnak osztályrészül. Most tekintsünk el attól, ki és milyen szülő/nagyszülő volt, megérdemli-e a törődést, hiszen minden helyzet más, minden családban vannak kisebb-nagyobb problémák, konfliktushelyzetek. Igen súlyos dolognak kell ahhoz történni, hogy valaki évekig rá se nyissa az ajtót idős hozzátartozójára. Sok esetben azonban nem egy régi sérelem okán maradnak el a fiatalok. Sokan a tanulás, esetleg a munka miatt messzire költöznek, és az idő teltével egyre kevesebbet gondolnak az otthon maradottakra. Egy-egy ünnep alkalmával esetleg még megejtenek egy rövid udvariassági látogatást, ám sokszor még erre sem kerül sor.
A magukra maradt idősek igen kiszolgáltatott helyzetben vannak. Amíg el tudják látni alapvető szükségleteiket, nincs gond. Amikor már nehezebben megy mindez, akkor – jövedelmüktől függő térítési díj fejében – igénybe vehetik az úgynevezett házi segítségnyújtást. A gondozók segítenek többek között a bevásárlásban, a háztartási munkában és az ügyintézésben is. A másik lehetőség az idősek otthona, ezt azonban nem mindenki engedheti meg magának. Nyilvánvalóan az a legideálisabb eset, ha személyesen a családtagok gondoskodnak az idős hozzátartozókról, de ha ez különféle okok miatt (pl. munka, távolság) nem lehetséges, akkor legalább időről időre bizonyosodjanak meg afelől, hogy a rászoruló felmenők ellátottsága megfelelően biztosított, akár a házi segítségnyújtás, akár egyéb más módon.
Fiatalok! Látogassátok meg nagyszüleiteket/dédszüleiteket, amilyen gyakran csak lehet, mert azt az időt, amit velük tölthettek, semmi sem pótolhatja! Kérdezzétek őket a múltról, ti meg meséljetek a jelenről, s jövőbeni terveitekről! Segítsetek nekik, amiben csak tudtok, legyetek velük együtt, amíg lehet!
