2022. máj. 25. Szűrös Ivett
Mielőtt az ember magához vesz egy kutyát, több dolgot is alaposan mérlegelnie kell. Ezek közül az egyik legfontosabb annak átgondolása, hogy a saját lakókörülményei mennyire alkalmasak az adott fajta felnevelésére és tartására.
Lehetőségek a kutyatartásra:
- Lakásban: benti;
- Kertes házban: csak kinti, csak benti, kinti-benti, benti-kinti
Természetesen, aki társasházban lakik, annak „korlátozottabbak” a kutyatartási lehetőségei, hiszen csak bent, a lakásban tudja tartani a leendő kedvencét. Ezzel szemben a kertes házban élők eldönthetik, hogyan is szeretnék szoktatni az ebet. A csak benti és a csak kinti mellett beszélhetünk még úgynevezett benti-kinti és kinti-benti kutyatartásról. Manapság ugyanis már a kertes házaknál sem kizárólag házőrzési céllal tartanak kutyákat, így attól függően, hogy a gazdik azt megengedik-e, az ebek nem csupán az udvaron, de akár a házban is szabadon mozoghatnak. Ha a kutyus többnyire bent tartózkodik, de ki is mehet, azt benti-kinti tartásnak nevezzük. A kinti-benti ebek pedig több időt töltenek az udvaron, míg kevesebbet a házban.
És itt el is érkezünk ahhoz a kutyatartással kapcsolatos kérdéshez, amely az egyik legmegosztóbb, és így talán a legtöbb vitát is képes generálni az ellentétes nézetet vallók között.
Hol is van az eb helye: bent vagy kint?
A (csak) kinti kutyatartást ellenzők fejében bizonyára egy láncra, rossz vashordó mellé kötött, sovány eb képe jelenik meg. Ám elfeledkeznek arról, hogy udvaron is lehet úgy kutyát tartani, hogy abban még a legkritikusabbak se lássanak semmi kivetnivalót. Ha ugyanis adott egy jól körbekerített ingatlan, ahol az ebnek van egy időjárás viszontagságaitól védett pihenőhelye (pl.: szigetelt kutyaháza, melléképületben kialakított kuckója), a gazdi időt tölt és foglalkozik vele. Emellett igény szerint sétálni is viszi, valamint biztosítja minden szükségletét, akkor miért probléma az egyesek szemében, hogy valaki – különféle okok (pl.: egy családtag allergiája, tisztaságmánia, stb.) miatt – nem engedi be még a házba is? Ettől kevésbé szeretné az egyébként jól tartott kedvencét? Ugyan már!
A (csak) benti kutyatartást ellenzők pedig általában két fő érvet hoznak fel:
- Az egyik az, hogy a négylábúaknak nem a négy fal között van a helye, szükségük van egy udvarra, ahol szabadon mozoghatnak. Azonban azt sem árt tudni, hogy minden fajta eltérő mozgásigénnyel bír. És azért nem minden kutya sétál fel-alá, vagy éppen lót-fut egész nap a rendelkezésére álló udvaron. Emellett a már idősebb ebekre az is jellemző, hogy a nap nagy részét pihenéssel, szunyókálással töltik. Tehát olykor hiába egy nagy udvar, ha a gazdi nem viszi rendszeresen sétálni is a kutyust. A lakásban élő kedvenceket viszont naponta többször is le kell vinni, legalábbis egy felelős kutyatartó így tesz. Épp ezért nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni azt, hogy a bent tartott ebek kevesebbet mozog(hat)nak. Ugyanis akár lakásban, akár udvaron él egy kutya, ám a gazdi felelőssége, hogy a mozgásigénye biztosított legyen.
- A másik érv pedig a higiénia. Nos, azt hiszem, mindenki, aki a benti kutyatartás mellett dönt, tisztában vele, hogy az első naptól kezdve sokkal többet kell majd takarítania, mint a négylábú érkezése előtt. Természetesen az, pontosan mennyivel is nő meg a takarításra fordított idő, attól is függ, hogy nevelik a kutyust. (Lesznek-e például „kutyamentes zónák”, vagy pedig minden helyiségben szabadon járhat-kelhet az eb.) Minden ember saját szokása szerint takarítja az otthonát, és azért valljuk be, vannak olyan háztartások, melyekben benti állat nélkül is sokkal nagyobb rendetlenség és kosz van, mint azoknál a kutyásoknál, akik kedvenceiket bent tartják, ám közben adnak a higiéniára.
Akár házban, akár lakásban lakik valaki, ám egy felelősen gondolkodó felnőtt addig nem vesz magához kutyát, amíg tudja, hogy ilyen vagy olyan okok miatt, de nem képes megfelelően ellátni egy ebet (felelős állattartás hét aranyszabálya). Az állatbarátoknak sem kellene vérre menő vitákat folytatni az ügyben, hogy bent vagy kint jobb-e a kutyusoknak. Egy felelős gazdi ugyanis nem csak mindent megtesz a kutyájáért, de tisztában van az igényeivel, még azokkal a speciális szükségletekkel is, melyek az adott fajtára nem igazán, ám az ő kedvencére jellemzőek. Épp ezért nem annak kellene számítania, lakásban él-e egy eb vagy az udvaron, sokkal inkább az a fontos, hogy az adott jószág semmiben se szenvedjen hiányt.
