2022. febr. 06. Szűrös Ivett
Ha az ember nyitott szemmel jár a világban, tisztában vele, hogy manapság milyen sok diák végez valamilyen keresőtevékenységet az iskola mellett. A bevásárlóközpontokban, a gyorséttermekben és az utcákat járva egyaránt találkozhatunk dolgozó fiatalokkal. De sok gyári és mezőgazdasági munkás számára sem ismeretlen, ha rövidebb-hosszabb időre egy-egy diákkal bővül a kollektíva.
Az köztudott, hogy sok felsőoktatásban tanuló képtelen lenne fenntartani magát munka nélkül, elég csak a horribilis albérletárakra gondolni, arról nem is beszélve, ha valaki költségtérítéses képzésben vesz részt. De igen nagy azoknak a középiskolásoknak is a száma, akik tanulmányaik mellett valamilyen keresőtevékenységet folytatnak, ráadásul sokan nem csak a szünetekben, hanem a tanítási időszakban (iskola után vagy hétvégén) is.
Érdekes, hogy eltérő vélemények vannak azzal kapcsolatban, dolgozzon-e egy diák vagy sem. Sokan úgy tartják, hogy amíg csak lehet, addig egy gyermek koncentráljon kizárólag a tanulásra. Míg mások szerint – a család anyagi helyzetétől függetlenül is – fontos, hogy egy diák megtapasztalja, milyen az, amikor különféle munkák elvégzésével saját maga keres némi pénzt.
A tanulók általában két fő okból vállalnak munkát. Vagy gyűjtenek valamire, vagy a megélhetés miatt. Van, akinek bár az alapvető szükségleteit biztosítja a család, de bizonyos dolgokat, mint például egy új okostelefont vagy egy balatoni nyaralást már nem engedhetnek meg. Ám vannak sajnos kifejezetten rossz körülmények között élő diákok is, akiknek a megélhetés miatt kell munkát vállalni. Arra szintén lehet példa, hogy a szülők jó anyagi helyzetük ellenére is elvárják, gyermekük dolgozzon meg egy-egy „luxuscikkért”, és ezáltal talán megtanulja (jobban) becsülni a pénzt, különösen a saját verejtékkel szerzett pénz értékét. Ritkán előfordulhat, hogy egy olyan jó körülmények között élő, minden földi jóval ellátott diák vállal munkát, akinek a családja ezt egyáltalán nem várja el. (Megjegyzés: Ez utóbbi esettel én személy szerint a diákéveim alatt nem találkoztam, azok a tanulók, akikkel együtt dolgoztam, vagy gyűjtöttek valamire, vagy a mindennapi megélhetés miatt kellett nekik a pénz.)
Ha egy diák – bármilyen okból – arra az elhatározásra jut, hogy az aktuális tanulmányai mellett dolgozni szeretne, az még nem jelenti automatikusan azt, hogy rögtön talál majd munkát, főleg olyat, ami neki is megfelel. A tanulók munkavállalási lehetőségeit sok minden befolyásolja. De talán az egyik legmeghatározóbb maga a lakhely. Ugyanis nem csak a felnőtteknek, de a diákoknak is könnyebb elhelyezkedni például az egyik megyeszékhelyen vagy a fővárosban, mint egy kis faluban. Emellett pedig, aki olyan szerencsés, hogy a lakhelye, az iskolája, illetve a munkahelye is ugyanabban a helységben van, annak jóval egyszerűbb összeegyeztetni a tanulást és a munkát, mint annak, akinek még több tíz kilométert is ingáznia kell naponta. Sajnos általában a diákszövetkezetek is inkább a helybéli tanulókat részesítik előnyben. Főleg akkor, ha olyan közel laknak vagy tanulnak egy adott munkahelyhez, hogy kis idő alatt be tudnak érni, ezért váratlan helyzetekben is lehet számítani rájuk. De a lakhely mellett sokszor a protekció is döntő lehet abban, hogy egy tanulót alkalmaznak-e. Sokan már igen fiatal korban megtapasztalják, mennyit számít az, ha valakinek van egy olyan ismerőse, aki tud segíteni egy munka megszerzésében. Szomorú, de igaz, hogy sok diák hiába szeretne extra pénzhez jutni, ha még egy lehetőséget sem kap. Aki viszont megkapja, annak ajánlott a legjobb tudása szerint elvégezni az adott munkát, s ezáltal jó benyomást tehet a kollégákra és a vezetőkre, így pedig valószínűbb, hogy hosszabb távon alkalmazzák, vagy a későbbiekben őt hívják majd, ha szükségük lesz újra (diák)munkásra.
Természetesen minden családban más nevelési elvek vannak érvényben, ám kényszeríteni senkit és semmit nem lehet. Nem csak az elengedhetetlen, hogy a szülők rendszeresen leüljenek beszélgetni a gyermekeikkel, de az is, hogy megvitassák az olyan központi kérdéseket, mint azt, hogy az utód vállaljon-e munkát iskola mellett, és ha igen, akkor milyen feltételekkel (pl. ne menjen a tanulás rovására).
