2022. márc. 11. Farkas-Csamangó Tekla
Bár egy friss kapcsolat mindig tartogat izgalmakat, hiszen az ismerkedés, a tervezgetés és a vágyaink megfűszerezik a hétköznapokat, de még így is sokféle akadályba ütközhetünk.
Ugyanis két ember életét nem olyan egyszerű összeegyeztetni, hogy legyen külön személyes terünk, ám eleget legyünk együtt ahhoz, hogy ne csak felületes, hanem szoros és kellőképpen aktív legyen a kapcsolatunk. Eközben pedig elfogadhassuk a másik fél kevésbé kedvelt tulajdonságait, és elég bátrakká váljunk ahhoz, hogy a sajátjainkat se akarjuk folyton véka alá rejteni.
Ezek azok a dolgok, amiket először a helyére kellene tenni, hogy aztán foglalkozhassunk a többivel is. Így talán nem kerülünk két tűz közé: a család és a választottunk közé.
De mi van akkor, ha mégis megtörténik?
Ha a családtagjaink nem szimpatizálnak azzal a személlyel, akivel a jövőt tervezzük, az sok problémát okozhat. Ugyanis megromolhat a viszonyunk a szüleinkkel, a testvéreinkkel, de a partnerünkkel is. Igaz ez fordított esetben is. Akkor, ha a párunk nem kedveli a családot, netán az érzés kölcsönös.
Van, hogy egyik oldalról valami hasonlót hallunk: „Nem hozzád való. Sokkal jobbat érdemelsz. Csak kihasznál.” A másikról pedig ilyesmit: „Miért nem bír elviselni a családod? Már megint az van, amit anyád akar. Rám sosem hallgatsz, talán nem is szeretsz.” Mi pedig szépen lassan beleőrülünk a feszültségbe.
Mik lehetnek az okok?
A család, főleg a szülők esetében gyakori ok a gyermek túlféltése. Sokszor még tényleg gyermekként élünk a gondolataikban, és nem veszik észre, hogy már régen felnőttünk. Emellett előkerülhetnek a szociális vagy anyagi hátterű különbségekből adódó gondok. Mint a saját családhoz való viszony, az iskolai végzettség, a munkahelyi pozíció vagy a fizetés. De olykor egészen érzékeny kérdések is felvetődnek, például a származás, a vallás, a bőrszín, a nem, netán egy-egy betegség vagy fogyatékosság megléte.
Mit tehetünk ez ellen?
A „csak Te meg én” gondolat fantasztikus és eleinte akár meg is valósulhat, de nem árt belátni, hogy sok ember életére hatással vagyunk. Persze ez nem azt jelenti, hogy a partnerünket a családunk igényeire kellene szabni, vagy fordítva. Inkább csak annyit tesz, hogy elfogadjuk a következő tényt: nem találhatunk olyan személyt, aki mindenkinek megfelel és teljesen senki sem fog passzolni a családi képbe. Ám néhány dolgot ajánlott megfontolni.
Tisztán látunk, vagy rózsaszín köd vesz körül minket?
A szeretet és annak sok ezerféle formája kemény dió. Előfordulhat, hogy az érzéseink miatt nem látjuk reálisan azt az embert, akibe (elvileg) beleszerettünk. Ezért ha, csak néhány pillanatra is, de kifejezetten előnyünkre válhat a távolságtartás. Gondoljuk át, hogy vajon tényleg azt látjuk-e a párunkban, aki, vagy vakká tett minket a szerelem. Viszont hasonló helyzet állhat elő a családtagjainkkal is.
Biztos az a jó, amit ők szeretnének?
Mivel nem mi választjuk a családunkat, odaszületünk, onnan hozzuk az értékrendünket, a szokásainkat, könnyen megeshet, hogy sodródunk a családi mintáinkkal együtt és fel sem tűnik, hogy nem azt akarjuk cselekedni, amit teszünk. Habár valószínűleg puszta jóakaratból próbálnak irányítgatni a hozzátartozóink.
Szabjunk határokat
Éppen e két meghatározó, viszont többnyire hamis kép – a rózsaszín ködben úszó szerelem és a családi szokások – miatt kell a sarkunkra állnunk.
Még ha szóba is kerül a párkapcsolatunk, szögezzük le, hogy a téma a magánszféránkba tartozik. Fejezzük ki, hogy értékeljük az aggodalmat, de felesleges vitát nyitni, ugyanis önálló életet élünk, nem pedig olyat, amit nekünk elképzeltek.
Ugyanígy utat mutathatunk a párunknak is, megértetve, hogy a családtagjaink nem tökéletesek, de mégiscsak ők a családunk.
Akár alkalmat is teremthetünk arra, hogy jobban megismerjék egymást. De ne akarjuk rászorítani őket a feltétel nélküli szeretetre. Inkább kérjünk tőlük kölcsönös tiszteletet a kedvünkért és a béke kedvéért.
Biztatásul álljon itt egy nagyszerű gondolat:
„Szeress. Szeressen. A többit majd megoldjátok. Vagy elviselitek.”
Müller Péter
