Beleszóljon-e a szülő, kivel barátkozik a gyerek?

2022. aug. 26. Diós Anita

A barátság kétségkívül nagyon fontos dolog, és a gyermekek életében az is lényeges, hogy kortársaikkal tartalmas, őszinte barátságokat legyenek képesek kialakítani. Akadnak azonban olyan helyzetek, amikor a szülő okkal feltételezheti, hogy valami „nem stimmel” gyermeke barátaival, vagy esetleg negatív hatással lehetnek rá. Ilyenkor érzékenyen, de határozottan érdemes közbelépni, mielőtt valóban „rossz társaságba” keveredne a fiatal.

A gyermekkori barátság nagyon fontos dolog, és alapvetően határozza meg azt is, hogy felnőttként mennyire lesz képes a fiatal tartalmas, meghitt kapcsolatokat kialakítani és ápolni másokkal. Egyes kutatások szerint ráadásul azok, akiknek tizenéves korukban jó baráti viszonyuk volt kortársaikkal, később házastársi kapcsolatukat tekintve is sikeresebbek, elégedettebbek voltak voltak azoknál, akik fiatalkorukban csak felületes, átmeneti, vagy éppenséggel semmilyen barátságot nem kötöttek másokkal. Ez még akkor is igaz volt, ha utóbbiaknak már fiatalon is volt szerelmi kapcsolatuk, illetve ha a szoros barátságot ápolóknak akár csak jóval később sikerült megtalálniuk életük első „párját”.

Legyen azonban bármilyen fontos is a barátságok szerepe, akadnak esetek, amikor a szülő pontosan látja, nem mindegy az sem, kivel barátkozik a gyerek.

Persze, meg kell húzni itt is a határt! Ha a szülő azért kifogásol csupán egy barátságot, mert neki személy szerint nem szimpatikus az érintett új barát, vagy pusztán annyi a kifogása, hogy saját gyermekét jóval „okosabbnak”, rátermettebbnek tartja nála, hiba volna ezért elszakítani egy baráti köteléket. Alapvető, hogy a szülő tudatosítsa, hogy egy barátság gyermeke számára nagyon nagy jelentőséggel bírhat, és az őszinte érzéseit keserítheti meg a szülő ok nélküli és önkényes ellenzése.

Olyan esetekben viszont, amikor a gyerek, fiatal viselkedésére érzékelhetően negatív hatással van egy-egy barát, vagy amikor okkal sejthető, hogy a gyermeket csupán kihasználják újdonsült barátai, érdemes lehet finoman és empatikusan, de azért határozottan közbelépni.

Az egyszerű tiltás – például, amikor a szülő kijelenti, hogy nem találkozhat többé ezzel vagy azzal a barátjával – a lehető legritkábban ér el hatást. Már, azon kívül, hogy a gyerek, mintegy dacból, „csak azért is” szorosabbá fűzi kapcsolatát a szülő által problémásnak vélt baráttal, társasággal.

Ha befolyásolni szeretnénk, kivel barátkozik a gyerek, kézenfekvő lehet érdeklődően meghallgatni őt, hogy vajon ő mit lát a barátaiban, ami miatt ragaszkodik hozzájuk, s így akár hamar meg is oldható a helyzet.

Előfordulhat az is, hogy korábbi barátaival csúnyán összeveszett, és még ha nem is kedveli új társait, mindenképpen tartozni szeretne valahová. Ilyenkor jól jöhet neki a támogatás, és azt sem árt tudatosítani benne, hogy szükség esetén a bocsánatkéréssel és béküléssel ő nem kevesebb, hanem több lesz. Más esetekben saját bizonytalanságát igyekezhet leplezni egy „népszerűbb” társaság tagjaként. Azt, hogy kivel barátkozik a gyerek, gyakran ugyancsak meghatározza, hogy egész egyszerűen melyik kortársaival van a leginkább hasonló érdeklődési köre.

Az elbeszélgetés és a szülői tanácsok mellett jó hatással lehet, ha a gyereket arra ösztönözzük, hogy vegyen részt valamilyen szórakoztató, őt érdeklő szabadidős tevékenységben. Egy-egy sporttevékenység, művészeti kör, esetleg valamilyen „klub” is csodát képes tenni, de főleg csak akkor, ha valóban a gyerek ínyére van. Ha például egy lány rajong a lovakért, kézenfekvő, hogy a lovardában találhat igazán jó új barátnőket, és nem például egy néptáncszakkörön, vagy ha egy fiú a küzdősportokért rajong, és ezekben tehetséges, akkor nem a fociedzésen vagy a bábszakkörön érzi majd jól magát a bőrében, ahol esetleg gyengébben is teljesít a többieknél…

A táborok is remek lehetőséget adnak arra, hogy a gyerekek új emberekkel ismerkedjenek meg, és olyan értékrendet alakítsanak ki, amely kissé távolabb sodorja őket a „rossz társaságtól”.

Ezen felül főleg a fiatalabb gyerekek szívét lehet megragadni egy-egy kis kedvenccel, akiért rajonghatnak, és akiről szívesen beszélgetnének másokkal is. Ez az új közös téma, érdeklődés alkalmas lehet arra, hogy a gyerek olyan új barátokat szerezzen, akik szintén állatbarátok. Persze, ez csak akkor működik, ha a család megengedheti magának a kis kedvenc beszerzését, és ha a gyerek is vágyik egy háziállatra – máskülönben pusztán egy állat szenvedését éri el a szülő az eredeti cél helyett. 

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban, sok motivációt adhat a gyereknek az is, ha határozott célja van az életben. Aki elhatározza, hogy valamilyen hivatásnak teszi fel az életét, vagy valamilyen értékrendet követ, az képes lehet észrevenni, ha barátai rossz hatással vannak az életére. Vagy, ha észre talán nem is veszi, a szülői tanácsra akkor is jobban hallgathat, hiszen maga is beláthatja, hogy az ő érdekében szólnak.

Előfordulhat tehát, hogy a gyermeket terelgetni kell egy jobb baráti társaság felé, de ez esetben is nagyon fontos a jó szülő-gyerek kapcsolat mellett az is, hogy az útmutatás a gyermeket megértve, számára nem negatív élményt nyújtva történjen meg.