Baba és kutya – Rajtunk is áll, hogy életre szóló barátság, vagy szorongás sül ki a találkozásból

2021. máj. 06. Diós Anita

„Baba és kutya” – e két szó hallatán az emberek fejében általában kétféle kép elevenedik meg. Vagy az oly’ gyakran tapasztalt idilli kapcsolat, amely a gyermeket élete végéig elkíséri a hűséges négylábú barátjáról dédelgetett emlékként, vagy a bulvárlapok kegyetlen hírei azokról az esetekről, amikor a kutya és a gyermek kapcsolata tragédiába torkollott.

Mindenekelőtt szem előtt kell tartanunk, hogy noha rendkívül ritka esetben okoz komolyabb bajt a baba és kisgyermek számára a család kedvence, mégis megtörténhet, ezért nem szabad félvállról venni a kutya összeszoktatását az új családtaggal. Arról nem is beszélve, hogy a kutya számára is frusztráló, ha az új helyzetben bármiféle „útmutatás” nélkül kellene boldogulnia.

Talán nagyon is egyértelműnek hangzik, de különösen fontos alapszabály az, hogy kiegyensúlyozott viselkedést csak megfelelően gondozott, testileg és mentálisan is kiegyensúlyozott állattól várhatunk el. Míg egy megfelelően táplált, kellően ingergazdag életmódot folytató (értsd: sétákkal, rendszeres közös játékkal, tanulással elfoglalt), kellő élettérrel rendelkező és megfelelően nevelt kutya akár váratlan helyzetekben is megbízhatóan reagál, addig egy – csak hogy szélsőséges példát említsünk – javarészt láncon tartott, olykor elfeledett, akár nem megfelelően táplált négylábú érthető módon nagyobb fenyegetésnek élhet meg minden olyasmit, ami a megszokottól eltérő a szemében.

Ugyancsak rendkívül fontos elv a fokozatosság! Ahogyan nem várhatjuk el valakitől, hogy elsőre tökéletesen megtanuljon valamit, legyen szó akár egy olyan egyszerű mozgásformáról, mint a kerékpározás vagy a kötélmászás, úgy a kutyánktól sem várhatjuk el, hogy azon nyomban mindent tökéletesen csináljon a baba környezetében. Ez azt jelenti, hogy időt kell hagynunk számára a szabályok megismerésére és elsajátítására, mindeközben pedig nem szabad elveszíteni a kezdeti motivációt, hanem bizony nap mint nap rövid időszakokban meg kell adni az időt és a figyelmet, amellyel a kutyát a megfelelő viselkedésre rávezetjük.

Felmerülhet a kérdés, hogy mikor hagyható együtt felügyelet nélkül a gyermek és a kutya? Nos, erre akár egyetlen szóban is megfelelhetünk: soha! Nem tudhatjuk, hogy távollétünkben milyen zavaró tényezők, váratlan ingerek érhetik a kutyát, így hiába viselkedik megbízhatóan az állat jelenlétünkben, a legjobb az, ha esélyt sem hagyunk valami rossz dolog bekövetkeztének.

Az első időszakban igen fontos az is, hogy a kutya számára elegendő teret hagyjunk mind fizikai, mind pedig mentális értelemben arra, hogy egy kicsit elhúzódhasson, és a megszokott tevékenységeit folytathassa olyan környezetben, ahol biztonságban érzi magát. Egyébként az később is előnyös, ha a kutya óljához nem engedjük oda a kisgyermeket.

Még mielőtt a baba megérkezne, érdemes megtanítani az alapvető szabályokra a kutyát. Például arra, hogy az emberekkel szemben soha ne védelmezze morgással, odakapkodással az ételét és a játékait. Az alapvető fegyelmezettség megtanításában a kutyaiskolák is nagy segítséget jelentenek, ahol ráadásul megtanulja kezelni a kutya az olyan helyzeteket is, amikor váratlan, zavaró tényezők – más kutyák, idegen emberek, a megszokottól eltérő környezet – ellenére kell szót fogadnia.

Ugyan akadnak, akik azt tanácsolják a családoknak, hogy játékbabával a kézben próbálják az elkövetkezendő időszakhoz szoktatni az ebet, de sajnos azt sem szabad elfeledni, hogy ez azért jórészt hatástalan praktika. Elég csak abba belegondolnunk, hogy míg a mi szemünkben a játékbaba a vizuális jegyei miatt nagyban hasonlíthat egy csecsemőre, addig a szaglására és hallására óriási részben támaszkodó kutyák esetében a hasonlóság aligha lesz ilyen nagy, és a „tényleges” baba továbbra is váratlanul érheti őket.

A kutya és a gyermek összebarátkoztatása során jó, ha a jutalomra helyezzük a hangsúlyt ahelyett, hogy a túlzó szidalmakkal és büntetéssel további frusztrációt és stresszt idéznénk elő. Amikor a kutya jól viselkedik, ne fukarkodjunk az elismeréssel, és akár a jutalomfalatok is előkerülhetnek bizonyos időközönként.

Végül, de nem utolsósorban ügyelni kell arra is, hogy – legyen ez bármilyen kimerítő a baba mellett – a kutyára is jusson figyelem, és ne keltsen benne feszültséget a megszokott séták, játékidők elmaradása.

Elsőre talán ijesztő lehet, hogy senki sem tud valamiféle varázsütésre működő trükköt arra, hogy a baba és a kutya összebarátkozzon, de a jó hír az, hogy a legtöbb esetben pusztán a türelem és a következetesség célra fog vezetni. Ráadásul kifejezetten pozitívan is hathat a gyermek fejlődésére, ha kutya is él a háztartásban, hiszen kutatások eredményei utalnak rá, hogy egyfelől mentális „támogatást” jelenthetnek a házi kedvencek a gyermekek számára, másfelől pedig például az allergia kialakulásának kockázatát is csökkenti a jelenlétük.