Az iskolai zaklatás nem tabu: így ismerd fel, ha szenved a gyermeked

2022. ápr. 06. Tollas Tímea

Sokan kilógunk a tömegből, vagy a közösségből, amelynek tagjai szeretnénk lenni. Kisgyerekként ezt nehezen éljük meg, nem akarjuk és sokszor nem is tudjuk elfogadni. Megpróbálunk tenni ellene. Az egyik lehetőség, hogy teljességgel beleolvadunk a minket körülvevő embertömegbe, legyen szó általános iskolai osztályról, vagy balett óráról.  Az azonosulás felőrli a kisgyermek lelkét, hiszen folyamatosan egy kérdés lebeg a szeme előtt: “Miért nem vagyok elég jó úgy, ahogy vagyok? “

Ezért megváltozik. Begöndöríti a haját, még akkor is, ha utálja úgy hordani, de a felsőbb évesek mind így teszik, tehát kialakul egy kényszer. Egy megfelelési vágy mozgatja onnantól a tetteit és már nem egészen lesz önmaga.

Aztán ott vannak a magányos farkasok, akik kiskoruk óta úgy szocializálódtak a többi gyerek bántó viselkedése vagy egyéb „trauma” miatt, hogy inkább választják a mosdót „ebédszüneti helyként”, mint a közösségi teret.  A koravének minden idejüket a könyvtárban töltik és életük értelmének filozofálása közben szomorú pillantással nyugtázzák társaik önfeledt kacajait.

Őszintén jelenthetem ki, hogy a két kezem is kevés lenne hozzá, hogy megszámoljam, hányszor hallottam a közvetlen környezetemben, hogy egy kisgyermek kirekesztés vagy éppen lelki terrorizálás áldozatává vált egy közösségben. Nem is kell olyan messzire mennem, hogy a saját bőrömön érezzem a rosszindulatú tekinteteket egy történelem órán vagy éppen az iskolai mosdó jéghideg padlóján üldögélve fogyasszam el az ebédemet, miközben a többi csoporttársam vidáman ebédel a menzán.

Tudom, milyen érzés kirekesztettnek lenni. Láthatatlannak, amikor mindenki keresztül néz rajtad. Cetliket ragasztanak a hátadra, gonosz pletykákat terjesztenek rólad, miközben te semmit sem ártottál nekik. A puszta létezésed és a különcséged azonban felszította ezekben az ördögi kis fiókákban a tüzet és most minden erejüket bevetve azon vannak, hogy tönkre tegyenek.

Mindig van kiút: így ismerd fel, ha a gyermekedet terrorizálják!

A legtöbb szülő sajnos nincsen tisztában azzal, hogy a gyermeke komoly lelki sérüléseket szenved az iskolában töltött idő alatt. Nem hibáztatható érte egyik szülő sem, hiszen a kisgyermekek sokszor megfélemlítés vagy éppen érzelmi zsarolás áldozataivá válnak a közösségben, amelyeknek már egy idő óta a tagjai.

Azonban jelek mindig is voltak és lesznek is. Jelek, amelyekre figyelve megbizonyosodhatunk arról, hogy a gyermekünk iskolai zaklatás áldozatává vált. Amennyiben a következőket tapasztalod, mindenképpen kérj segítséget az osztályfőnöktől vagy egy pszichológus szakembertől!

  • Amikor hazaér az iskolából, mindig enervált, rosszkedvű és nincsen kedve semmihez.
  • Nem hajlandó beszélgetni, teljes magányba burkolózik és elvonul.
  • Sokszor látod sírni, elbizonytalanodni, ha megmérettetés vagy éppen felelés előtt áll.
  • Mindig attól retteg, hogy a többi osztálytársa mit fog gondolni a viselkedéséről.
  • Reggelente ideges, étvágytalan és sokszor panaszkodik arra, hogy fáj a hasa.
  • Extrém esetben hasmenés, hányás is előfordulhat, amellyel szavak nélkül üzeni a külvilág számára, hogy rosszul érzi magát és a helyzete kilátástalan.

Tudatosítsd a gyermekedben, hogy ebben a világban mindenki különbözik a másiktól és éppen ez a szép az egészben. Nem lehet minden ember, kisgyermek, kutyus ugyanolyan. Manapság, ha végig megyünk az utcán, télen vagy ősszel, szinte minden emberen fekete kabátot és fekete csizmát látunk. Mennyivel érdekesebb és mesésebb lenne az egész, hogyha egyedi megoldásokat látnánk. A különbözőség megannyi színét és mintáját.  Azt, hogy mindenki önmaga mer lenni!

Ösztönözd, erősítsd és tudatosítsd benne minden egyes nap, hogy mennyire különleges, hiszen ezzel akkora önbizalmat adsz neki, amely egy idő után segíthet leküzdeni a nehéz iskolai napokat!