2022. márc. 15. Bálint Ildikó
Veled is előfordult már, hogy tehetetlenül álltál a gyermeked előtt miközben ő épp hatalmas patáliát csapott egy látszólag jelentéktelen dolog miatt?! Nincs az a gyermekes szülő, aki még nem élt volna át kényelmetlen perceket hisztiző csöppsége miatt.
Mi idézheti elő a gyermekünkben ezt az állapotot és mit tehetünk mi, szülők?
Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond
Hány éves korban kezdődik és hány éves korra növi ki gyermekünk a hisztis kort? Nehéz pontosan meghatározni, de a szakirodalom szerint kétéves kora körül éri el a kisgyermek azt a fejlettségi fokot, amikor függetlenedik annyira, hogy érezze, hogy mi az, amit szeretne és mit nem szeretne és ennek megpróbál nyomatékot adni.
A végét talán még nehezebb belőni, de legkésőbb 7-8 éves korra jó eséllyel bízhatunk benne, hogy kinövi gyermekünk ezt a fajta megnyilvánulását. De rossz esetben még a kamaszkorban is visszaköszönhet, még ha addigra már más módszereket is találnak a gyerekek az akaratuk érvényesítésére.
Hogyan küzdjünk meg a hisztivel?
Amikor a gyerekek hisztiznek, tulajdonképpen a belső frusztrációjukat vetítik ki a külvilág számára. Ez akkor történik, ha tehetetlennek érzik magukat és nem látnak más megoldást a problémájuk felszínre juttatásának.
A figyelemfelkeltő viselkedésével, ami lehet toporzékolás, kiabálás, vagy a hiszti bármilyen megnyilvánulása, mindenképpen foglalkozni kell szülőként. Ez a fajta viselkedés tulajdonképpen egy burkolt segélykérés gyermekünktől.
A hiszti kezelése során – mint ahogy a gyereknevelésben mindig – a legfontosabb, hogy következetesek legyünk. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni.
Vegyünk egy példát, ami valószínűleg mindenkivel megtörténik a gyereknevelés során. Boltban vagyunk, és a gyerkőc szeretne valamit megkapni, amelynek most se helye, se ideje nincs. Ha egyszer kimondtuk, hogy nem, akkor ehhez végig tartani kell magunkat, mert ha a gyerek azt látja, hogy mi is bizonytalanok vagyunk, akkor ő is elkezd még jobban elbizonytalanodni. Elkezd tovább könyörögni, vergődni, csapkodni, mert tudja, hogy ezzel elérheti a célját.
Álljunk ki az első véleményünk mellett és minden eszközzel nyomatékosítsuk. De ne fordítsunk hátat a gyereknek, mert akkor azt érzi, hogy magára hagytuk, nem nyújtunk neki segítséget. Csak képzeljük el, hogy mi kérünk valakitől segítséget, például a munkahelyen és segítség helyett hátat fordítanak nekünk. Ehhez lehet hasonlítani a gyermek-szülő helyzetét.
Mutass olyan tükörképet a gyerekednek, amit viszont szeretnél látni
A gyerekek viselkedésének befolyásolásának legegyszerűbb módja, ha tetteinkkel is alátámasztjuk azt, amit mondunk. Mert mondhatunk mi bármit, ha a tetteink, cselekedeteink egészen mást sugallnak.
Hiszti során intenzív érzések szabadulnak fel, ezért nagyon fontos – még ha nagyon nehéz is -, hogy nyugodtak maradjunk. Ne veszítsük el könnyen a türelmünket, a higgadtság kulcsfontosságú. Ezt gyakorolni kell, mert nem egyszerű nyugodtnak maradni, amikor már úgy érezzük, hogy nem használ semmi.
Ne beszéljünk vele semmiképp csúnyán, mert az úgy sem fog segíteni, mint ahogy az ész érveket sem fogja meghallani.
Helyette hallgassuk meg a problémáját és próbáljunk segítő kezet nyújtani neki, ami semmiképp sem tárgyi megvesztegetés legyen, mert akkor ezzel könnyen visszaélhet a későbbiekben. Nyugtassuk meg, öleljük át, simogassuk meg. Ezt nagyon könnyű megtenni, ha tudatosan felkészülünk rá. Ne hagyjuk, hogy elvesszen a szülő-gyermek közti ősbizalom, a gyerekeknek érezniük kell, hogy a támaszuk vagyunk, mindig számíthat ránk. Ha ezt sikerül megteremteni már az első években, akkor nem fog élni a későbbiekben sem a hiszti módszerével.
