2020. máj. 14. Szűrös Ivett
Tapasztalataim szerint az állatokhoz való viszonyulást háromféle “tényező” határozza meg. Ezek a genetika, a neveltetés és a tudatosság.
Van egy érzés, melyet csak az ismerhet igazán, aki természeténél fogva rajong az állatokért. Az összesért. Ebben az esetben az állatok szeretete olyannyira ösztönös, mintha egyszerűen a génjeinkbe lenne kódolva, csakúgy, mint az egyes személyiségjegyeink. Sok esetben ez öröklődik is, és gyakran jellemző, hogy egy egész családot érint. Mi, akik természetünkből adódóan szeretjük az állatokat, nem csupán ideig-óráig, vagy ezáltal a külvilágnak jobb képet kialakítva magunkról, ritkán vagy inkább sohasem megyünk el úgy bajbajutott, sérült állat mellett, hogy lehetőségeinkhez mérten valamilyen segítséget ne nyújtanánk. Bizonyára ismerős lehet a következő kis életkép.
Sétálsz az utcán, közben meglátsz egy sovány, kóbor ebet. Azonnal valamilyen élelem után kezdesz kutatni a táskádban. Ha találsz valamit, odaadod neki, ha nem, akkor hazamész, majd visszatérsz hozzá egy kis harapnivalóval, vízzel. Nem viheted haza, mert felelős kutyatartó révén tudod, hogy már van egy házi kedvenced, nem engedhetsz meg többet sem anyagilag, sem pedig szabadidőd nem lenne rá elég. A biztonság kedvéért azért lefényképezed, hátha nem utcára dobott, hanem csupán elszökött vagy elveszett kutyus, akit napok, hetek, esetleg hónapok óta keres szerető gazdija. A fotót feltöltöd a közösségi oldalra, és reménykedsz, hogy a magányos jószág sorsa minél előbb megoldódik.
A második fő pont, amit meg szeretnék említeni az a nevelés, ami az egyik legfontosabb feladat minden szülő életében. Egészen kis kortól kezdve célszerű olyan értékekre tanítani gyermekeinket, amelyek számunkra is fontosak. Ilyen az állatok szeretete és tisztelete is. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról sem, bármennyire szeretjük is őket, gyermekeinket kellő óvatosságra is kell inteni, hiszen míg az emberek az esetek többségében tudnak uralkodni az ösztöneiken, addig az állatok erre nem képesek. Sajnos, elég sok állattámadásról hallani a hírekben, melyekről szintén életkoruknak megfelelően, de mesélnünk kell a gyermekeknek.
A harmadik szempont a tudatosság. Ez alatt azt értem, hogy a mai modern világban rengeteg információ éri az egyes embert. Ha nem járunk csukott szemmel, láthatjuk, milyen fontos feladatot végeznek az olyan aktivisták és szervezetek, melyek az állatok megmentéséért, körülményeik jobbá tételéért küzdenek. Nekik rengeteg támogatásra van szükségük, legyen az anyagi, önkéntes munka vállalása vagy egy-egy olyan tett, mellyel rászoruló állatokon segítünk a mindennapokban. Hisz, ha mindenki csak egy kicsit tenne… Az állatoknak is jobb lenne…
Hazánkban május 15-e az állat- és növényszeretet napja.
