Anyu, hidd már el, hogy felnőttem! Milyen kihívásai vannak a felnőtté válásnak?

2021. dec. 02. Bálint Ildikó

Te is emlékszel még, mindig azzal riogattak, hogy a gyerekek nőnek, mint a gomba, és észre sem veszed a fejedre nőnek?! Amíg az ember nem maga tapasztalja meg, addig el sem hiszi, hogy mennyire igaz ez. Még úgy érezzük, hogy nemrég született, közben az évek úgy elszaladtak, hogy észre sem vesszük és már kész felnőtt lett a gyermekünk.

Ami régen azonban még egyértelmű volt és tradíciókon alapult a felnőtté válás, ma már semmi sem olyan egyértelmű, hogy mikor minek van itt az ideje.

A felnőtté válás nehézségei

Az egyik első kérdés, hogy vajon nekünk szülőknek a nehezebb megélni, hogy felnőtt a gyerekünk, vagy gyermekünknek nehezebb kirepülni a biztonságot adó családi fészekből? Azon fiatalok, akik most az úgynevezett Z-generációba tartoznak (2000 után születtek), egyáltalán nem biztos, hogy menetrend szerint kezdik meg az önálló élet ösvényeit taposni.

Egyáltalán mikor jön el az idő, hogy ez megtörténjen vagy meddig működik a ma gyakran használatos „mamahotel” jelenség?

Azt szokták mondani, hogy a mai fiatalok későn érőek és sokáig szeretnek a szülők mellett maradni, legtöbbször az anyagi bizonytalanság miatt. Persze sokszor nemcsak a saját lakás kérdése okozhat gondot, hanem a felelősségvállalás hiánya is.

Még, ha azt is hangoztatja a mai fiatal felnőttek többsége, hogy ő már kész felelősséget vállalni saját magáért, képes önellátóvá válni, akkor sem biztos, hogy a gyakorlatban ez megállja a helyét. Mert, amíg hazaviszi a szennyes ruhát és hazaszalad enni, addig nem beszélhetünk teljes függetlenségről. Sok esetben pedig a gyakorlat valójában ezt mutatja.

A pszichológia ezt sokat mondóan „kapunyitási pániknak” is nevezi, amikor a munkaerőpiaci bizonytalanság, a saját tulajdonú lakás hiánya, az esetleges diákhitel mind-mind nehezítik, hogy megkezdődjön a saját, önálló élet.

A gyermeki lét és a felnőtti élet küszöbén

Mindenkinél más korban jöhet el az a határvonal, amikor kilép a nagybetűs életbe. Van, aki egész korán, akár már a középiskola befejeztével meglépi, míg mások az egyetem befejezése után sem kezdenek külön életet a szüleiktől. Még, ha közben folyamatosan az önmegvalósításon is dolgoznak és keresik a saját útjukat, de mégsem képesek elszakadni otthonról.

Habár hivatalosan 18 éves korra teszik a felnőtté válás határát, ez korántsem biztos, hogy mindig ehhez igazítható. Míg régen 20-25 éves kor között szültek a nők, ez ma már legalább 10 évvel kitolódott.  A legtöbben először szeretik megteremteni a saját egzisztenciájukat, a karrierjük építgetni.

De ugyanakkor nemcsak a nők várnak a családalapítással, hanem a legtöbb férfi is inkább kivár, mielőtt hivatalosan összekötné az életét párjával.

Nagyon sok függ attól, hogy szülőként milyen mintát adtunk gyermekünknek, mennyire bátorítjuk őt az önállósodás rögös útján. Gyermekünk kamaszkorban elkezdi keresni a saját identitását, az „énazonossága” pedig úgy alakul ki, hogy kitapasztalja, hogy melyek azok az értékek, amelyek mentén élni tudja az életét, amelyek a magáénak képes érezni.

Szülőként feladatunk, hogy segítsünk neki megtalálni azokat az értékeket, amelyek az életben fontosak, amelyek segíteni fogják őt a boldogulásban egész élete során.