2021. aug. 22. Szűrös Ivett
Sokan – főként a biztos állással és/vagy fix jövedelemmel rendelkezők – előszeretettel hangoztatják, hogy aki akar, az bizony el tud helyezkedni ma Magyarországon. Bár van ebben igazság, hiszen valamilyen munkát biztosan lehet találni, az már más kérdés, hogy az az egyén számára mennyire felel meg.
Az álláskeresés nehézségeivel igazán csak azok vannak tisztában, akik életükben már legalább egyszer huzamosabb ideig munkanélküliek voltak. Nem mindegy például, hol lakik az ember, ugyanis nem minden régióban egyformák a lehetőségek. De az egyén egészségi állapota, családi körülménye és még számos egyéb tényező is befolyással lehet arra, hogy a munkakeresés sikerrel jár-e vagy sem. Ráadásul az álláskeresőknek gyakran azzal kell szembesülni, hogy nem tudnak a szakmájukban elhelyezkedni. Ha ez a helyzet áll fenn, a következő két kérdést szinte biztosan felteszi magának az ember:
Várjak-e addig, amíg találok a végzettségemnek megfelelő munkát, vagy vállaljak el alacsonyabb pozíciót?
Az, hogy egy álláskereső mennyit akar és/vagy tud várni, amíg talál egy végzettségének és gyakorlati tapasztalatának megfelelő pozíciót, az egyéni körülményei határozzák meg. Van, aki anyagilag megengedheti magának, hogy akár több hónapot is álláskereséssel töltsön, és kizárólag a képzettségének megfelelő állást hajlandó elvállalni. Míg más a jó és biztos pénzügyi hátterétől függetlenül elképzelhetetlennek tartja, hogy hónapokig otthon üljön, ezért amint adódik egy többé-kevésbé megfelelőnek ígérkező állásajánlat, még akkor is elvállalja, ha az nem egészen passzol a végzettségéhez. Sajnos azonban sokan vannak olyanok, akiknek nem igazán van választása azzal kapcsolatban, hogy várjanak-e vagy sem, amíg a szakmájukban sikerül elhelyezkedni. Ugyanis valamiből élni kell, és ha nincs sem saját megtakarítás, sem pedig egy támogató családi háttér, akkor bizony kénytelen az ember olyan munkát is elvállalni, amihez nem igazán fűlik a foga.
Ha nem a szakmámban helyezkedek el és/vagy elvállalok egy alacsonyabb pozíciót, mi lesz a karrieremmel és a terveimmel?
Sokan előre eltervezik a jövőjüket. Az természetesen jó, ha vannak terveink, ám az élet kiszámíthatatlan, a sors nincs kőbe vésve. Így lehet, hogy bizonyos dolgaink még akkor sem alakulnak a tervek szerint, ha mindent megteszünk céljaink elérése érdekében. Ezért sajnos az is könnyen előfordulhat, hogy valaki nem tud a szakmájában elhelyezkedni. Vannak helyzetek, amikor félre kell tenni a büszkeséget és a terveket – legalábbis egy időre. Hiszen ha az ember elvállal egy alacsonyabb pozíciót, az még nem feltétlenül jelenti azt is, hogy örökre le kell mondania az álmairól. Arra viszont figyelni kell, hogy nem szabad hagyni a meglévő tudást a feledés homályába veszni. Ugyanis, ha az ember huzamosabb ideig nem a képzettségének megfelelő munkakörben dolgozik, fennáll a veszélye, hogy megkopnak korábban megszerzett ismeretei. Ráadásul erre annál nagyobb az esély, minél több időt tölt valaki olyan pozícióban, amely nem kapcsolódik az eredeti végzettségéhez vagy épp nem igényel (akkora) speciális tudást.
Az tehát egyéni körülményektől függ, hogy valaki elvállal-e egy alacsonyabb munkakört – akár a szakmájában, akár egy teljesen más területen. Azonban, ha az élet úgy hozza, hogy erre sor kerül, akkor sem kell ezt feltétlenül tragédiaként megélni. Minden attól függ, hogyan állunk hozzá és mennyire vagyunk következetesek. Az ember ugyanis bármely munkahelyen szert tehet hasznos elméleti és gyakorlati ismeretekre, tapasztalatokra. Emellett pedig kellő szorgalommal és kitartással egy alacsonyabb pozícióból is feljebb lehet jutni, de ha kapunk egy végzettségünknek jobban megfelelő állásajánlatot, a munkahelyváltás is opció. Azt viszont minden esetben jól át kell gondolni, mielőtt valaki feladna egy biztos állást egy bizonytalanért.
