2021. máj. 26. Farkas-Csamangó Tekla
A gyermekek különlegesek, lelkük csordultig telt fantáziával, ötletekkel és reményekkel. Képesek minden, a felnőttek számára furcsa és mássággal bélyegzett dolgot elfogadni, míg az egyszerűnek tűnőket megkérdőjelezni. Úgy mozognak képzelet és valóság között, mintha nem volnának határaik. Vajon min múlik a kreativitásuk és hogyan fejleszthető?
Azt gondolom, hogy minden gyermekben ott bujkál a felfedezési vágy, a jóra való törekvés és a tudásszomj. Kétségtelen, hogy mindegyikük kreatív, ám az jó kérdés, hogyan tud ez a kreativitás megnyilvánulni, hiszen minden pici ember más. Van, aki megfigyeli a környezetét és csendben játszik. Viszont van olyan, aki szinte mindent rögvest ki akar próbálni. Bármilyen szituáció is adódik, azt maga akarja megfejteni, megoldani. Ők ketten látszatra nagyon különböznek, viszont fellelhető bennük egy közös pont, mégpedig az, hogy vágynak a figyelemre és a szeretetre. Úgy hiszem ezek a kreativitás bölcsői. Valahol itt gyökerezik a fantázia és az alkotókedv, csak lehetőséget kell biztosítani nekik, hogy megéljék, és észrevétlenül fejlesszék.
Mire van szükségünk ehhez?
Mindenekelőtt időre és türelemre. Valószínűleg a legtöbb felnőtt ennél a mondatnál fel is adná a továbbolvasást, de hiába a rohanó világ, az időt és a türelmet még ma is meg lehet teremteni! Méghozzá tudatossággal. Azzal, hogy amikor gyerekekkel vagyunk, lehetőség szerint lehalkítjuk a mobilunkat vagy kikapcsoljuk a laptopot. Innentől kezdve egy kicsivel könnyebb lesz rájuk figyelni.
Az együtt töltött idő legyen közös öröm
A játékidőben legyünk minél többet szabadban, és ha igénylik, akkor kapcsolódjunk be mi is az aktuális kalandba. Felnőttként is fogócskázhatunk, lehetünk kalózok. Egy bot is lehet varázspálca, egy falevél is lehet királyi palást, és homokból is finom tortát süthetünk.
Ha nincs lehetőségünk udvarra menni, akkor is jókat játszhatunk. A lakásban is építhetünk bunkert. Vagy bebújhatunk a paplan alá zseblámpával mesét olvasni. Rajzolhatunk zsírkrétával, festhetünk az ujjunkkal, gyurmázhatunk, legózhatunk vagy süröghetünk a konyhában együtt.
Bevonhatjuk a kicsiket a házimunkába is, mert például a porszívó könnyedén átváltozik porzabáló szörnnyé, a mosogatószivacs pedig mondjuk békává vagy cápává. A lényeg az, hogy ilyenkor ne irányítsunk, hagyjuk, hogy használják a képzelőerejüket és mindent a maguk nyelvén fogalmazzanak meg.
Fektessünk hangsúlyt a mozgásra
A tánc, a hintázás, az akadálypályák, mind növelik a kreativitást. Ezért buzdítsuk a gyerekeket mozgásra. Ha tudunk, fűzzünk zenét vagy mondókát a mozgásfolyamatokhoz. A nagyobbakat pedig már nyugodtan vihetjük sportolni, biciklizni vagy görkorcsolyázni.
Ha kérdeznek, válaszoljunk!
Eddigi tapasztalataim azt igazolják, hogy akár szószátyár, akár félénkebb kisgyerekekről van szó, mindig akad kérdezni valójuk. Nem egyforma a tempójuk, a nyelvezetük, az érdeklődési körük, de kíváncsiskodásban mind nagyon jók. Így bármi legyen is a kérdésük, mindig igyekezzünk válaszolni. Érdeklődjünk irántuk, és ha nem leljük a megoldást, bátran valljuk be. Ezzel példát mutatunk, mert időben rájönnek, hogy nem tudni valamit, nem szégyen!
Természetesen szükségesek szabályok, de engedjük meg nekik, hogy néha ellentmondjanak. Ha mi is következetesen, érvekkel támasztjuk alá a cselekedeteinket, előbb-utóbb ezt ők is ellesik, és meglehetősen érdekes indokokat találnak majd arra, amit el szeretnének érni. Ezek korántsem olyan alaptalanok, mint ahogy elsőre felnőtt füleinknek tűnnek.
Mondani mindig könnyű
Igaz, hogy mondani mindig könnyű, ráadásul a mostani gyerekeket rengeteg inger éri a tévéből, az internetről. Ők már egészen más körülmények közt nőnek fel, mint az előző generációk, ám egy kis odafigyeléssel sokat tehetünk azért, hogy kiteljesedjenek, és egyedi utakon járhassanak. A fent felsoroltak ezt szolgálják, de további ötleteket is felkutathatunk, annak megfelelően, mit kíván a gyermek személyisége. Ehhez a közeljövőben könyvtippeket is kapnak olvasóink.
