A szingliség és, ami mögötte van

2022. okt. 04. Farkas-Csamangó Tekla

A szingli lét manapság egyesek számára életformává nőtte ki magát. Bár a legtöbb egyedülálló időközönként beiktat egy-egy rövid kapcsolatot vagy románcot, a megrögzött szinglik sokszor ellenzik a párkapcsolatokat és akkor sem lépnek a tettek mezejére, ha éppen lehetőségük volna arra.

Felgyorsult világunkban egyre nehezebb társat találni, gyakran fordul elő, hogy a 30-as, 40-es éveinkre vagy még később leljük meg a partnerüket, esetleg egyáltalán nem is talál ránk a szerelem. Vannak, akik ezalatt annyira belefáradnak a keresgélésbe és a csalódásokba, hogy elkeseredésükben nem próbálkoznak tovább. De vajon mi lehet az oka annak, hogy olyan nehezen teremtenek kapcsolatot másokkal?

A magányos szinglik és a kapcsolatteremtés

Az egyedülállóságnak és a társtalanságnak a gyökereiben rejlik a probléma. Ugyanis az ember társas lény, és minél tovább él valaki minőségi szeretet nélkül, annál nehezebben nyit a külvilág felé. Ami ördögi kört eredményez, hiszen annál kevésbé fog bízni a szeretetben és a neki járó boldogságban.

Ráadásul mindamellett, hogy már az egészen fiatalokra is jellemző a magányosság, ma még mindig ciki és megbélyegzett az, akinek nincsen párja, barátja, pasija, nője. Felsorolhatnánk jó néhány szinonimát, viszont talán ebből is látszik, hogy a másik nehézség a kapcsolatok elértéktelenedése, vagyis az a tény, hogy „pasit” vagy „csajt” keresnek, nem pedig valódi figyelmet, társat és megbecsülést. Pontosabban szólva azt hiszem, mind vágyunk ilyesmire csakhogy bizonyos helyzetekben nehezen kezeljük érzelmeinket.

Ha pedig egy adott baráti társaságban éppen mindenki „boldog párkapcsolatban” él vagy legalábbis kedvére falja a hétköznapokat, az ismételten szakadékot és magányosságot teremthet a szinglik körében, mert a magányos farkasok hajlamosak elhinni, hogy senkinek sem kellenek. Nekik leginkább önbecsülés-építésre van szükségük.

Habár minél több idő telik el egyedül és magányosan, vissza lehet találni arra az útra, ami végre az örömökről és apró, boldog pillanatokról szól. Ehhez azonban sokszor baráti támogatás, vagy külső segítség kell. Mert a kapcsolatteremtéshez először a belső világunkban szükséges rendet tenni.

A szinglik, akik jól bírják az egyedüllétet

A szinglik egy másik, talán szerencsésebb csoportját erősítik azok a férfiak és nők, akik kifejezetten élvezik azt az állapotot is, amikor egyedül vannak. Mondván saját maguk urai lehetnek, nincsenek kötöttségek, nincs veszekedés, konfliktus és minden helyzetben önmaguk lehetnek, magukra hagyatkozhatnak. Ők valamivel könnyebben veszik az akadályokat, bár náluk is előfordulhatnak olyan kifogásoknak is minősíthető kijelentések, mint „Egyedül könnyebb.” „Így nem vagyok másra utalva és önmagam lehetek.”

Jóllehet ezek az emberek szeretnek egyedül lenni, körükben is jelentkeznek előbb-utóbb a megállapodás vágyának tünetei, mert, ahogy mondtuk, mind társas lények vagyunk. Ugyanakkor ebben az esetben inkább az figyelhető meg, hogy a szingliség előnyei kerülnek középpontba, és emiatt váltanak vagy ismerkednek nehezen.

Az online kapcsolatok és a szingliség összefüggései

Az online kapcsolatok és a szingli lét, valamint a magányosság között, meggyőződésem szerint jól érzékelhető összefüggés van. Ugyanis sok szingli bonyolódik online kapcsolatba, ahol jóval több mindent enged meg magának, mint az éles, személyes helyzetekben. Valójában pedig szingli marad, mégis kötődést, egyes esetekben szerelmet vagy ragaszkodást érez a másik iránt, akit csak a netről ismer vagy ritkán találkoznak.

Tapasztalatom szerint az ilyen szituációk olykor többet ártanak, mint használnak. Hiszen félrevezetőek lehetnek a jelek, amiket egyik vagy másik fél küld a partnerének. Mert az online térben sokkal bátrabbak, gátlástalanabbak vagyunk. Egy idő után, főleg, ha később személyes találkozásra kerül a sor, olyasmik is kiderülhetnek az online kapcsolatban élő emberekről, amikre egyáltalán nem is számítanak. Ez pedig csak erősíti az elmagányosodást, mert rombolja azt az illúziót, amit a felek egymásról és az állítólagos kapcsolatukról alkotnak.

Egy néhány évvel ezelőtt Angliában lezajló kutatás szerint a 15 és 35 év közötti fiatalok több, mint 70%-a élt már valamilyen online kapcsolatban, amely vagy teljesen vagy nagyobb részben a virtuális térben zajlott. Azok majdnem 85%-a, akiknek lehetőségük volt személyes találkozásra, azt vallotta, hogy az általa interneten megismert személyt teljesen másként képzelte, mint amilyen az személyesen volt.

Még, ha videós vagy egyéb formában, naponta tartották is a kapcsolatot, sokak az első örömteli pillanatok után nehezen tudták megközelíteni a másikat. Akkor is, ha a kapcsolatuk az internetes lehetőségekhez mérten intim volt. Vagyis láttak egymásról „személyes szférát” megjelenítő videót vagy fotót.

Létezik ellenszer a szingliségre és a magányosságra?

Bár e két fogalmat nem szerencsés összemosni, mert nem minden szingli magányos és nem minden kapcsolatban élő személy boldog. Mégis azt gondolom, hogy az egyetlen egy ellenszere a szingliségnek az, ha megpróbálod elfogadni önmagad és esélyt adsz a boldogságra, nyitottan állsz a világhoz és másokhoz. Ez olykor nagyon nehéz feladat, de ha Te társra vágysz, akkor érdemes belevágnod.

Ha pedig úgy érzed, hogy az egyedülállók élete Neked tökéletesen megfelel, bármennyire is erőltetik az ismerőseid, barátaid, családod, netán az egész társadalom a párkapcsolati témát, tarts ki amellett, ami Neked jó.

 [D2]Bonyolult viszonyok: Valódi szerelmi kapcsolat vagy egyéjszakás Tinder randi?