2022. máj. 10. Bálint Ildikó
Sorsdöntő pillanat egy pár életében, amikor elhatározzák magukat és családot alapítanak. A probléma akkor merül fel, ha nincs egyetértés a felek között abban, hogy mikor is jön el az ideje ennek. Mivel a dolog kétszereplős ezért, ha bármelyik fél hezitál, akkor az problémát jelent.
Anya akarok lenni, de a párom nem akar apa lenni
A gyerekvállaláshoz való viszonyulás nagyon sok korábbi tényező mentén alakul ki. A gyermekként átélt élmények, a korábbi élettapasztalat, az aktuális élethelyzet mind-mind szerepet játszhat. Épp ezért nem hibáztathatjuk a párunkat, ha ő még nem érett meg rá, nem érzi magát alkalmasnak még egy ekkora felelősségvállalással járó döntésre.
Könnyen előfordulhat, hogy egészen a párunk saját gyerekkorában gyökereznek az okok, ami miatt még nincs kész. Lehet, hogy hiányt szenvedett akár érzelmi alapon, akár anyagi javakban és fél, hogy még nem képes mindent megadni jövendőbeli gyermekének.
A férfiak biológiai órája is másként ketyeg, mint a nőké. Egy nő 30 fele már kezdheti azt érezni, hogy mi van, ha kifut az időből. Míg egy férfi ezt még lehet, hogy 40-50 évesen sem fogja érezni.
Apa akarok lenni, de a párom nem akar anya lenni
Nem egyedi eset azonban az sem, ha a férfi már megérett az apaságra, de párja még elzárkózik a gondolattól.
A női lélek talán még összetettebb a gyermekvállalással kapcsolatban, mivel az ő életüket mondhatni még jobban felforgatja a születendő gyermek.
Egyrészt nekik kell a testi változásokon keresztül menni a várandósság ideje alatt, sokszor megpróbáltatásokkal terhes időszakot élnek át. Ezek az érzések utólag eltörpülnek az új élet világrahozatala után, de először szembe kell tudni nézni ezekkel a félelmekkel és ez sokszor nem könnyű.
Aztán ott van még a karrier kérdése, amiről sokszor hallottuk már, hogy derékba törik gyerekvállalás után, de legalábbis megakadt a karrier felfelé ívelés néhány év kihagyás után.
Mit tehetünk, hogy egyetértés legyen?
Beszélni, beszélni, beszélni…
Mindkét félnek megvannak a maga félelmei, amelyeken a legkönnyebb úgy úrrá lenni, ha kibeszélik magukból.
Mint a legtöbb problémás helyzetben, itt is a nyílt, őszinte kommunikáció segíthet. Nem egy egyszeri beszélgetés, hanem a hosszútávon történő meghallgatása a másik félnek, az együttérzés, a félelmek kibeszélése.
Hallgasd meg az ő nézőpontját és te is mondd el a sajátodat. Biztosítsatok teret és időt egymásnak arra, hogy a hallottakat megemésszétek és feldolgozzátok.
Ezt követően egy újbóli beszélgetés új távlatokat nyithat. Erőszakoskodásnak vagy kényszerítésnek ebben a helyzetben végképp nincs helye, mert az hosszútávon garantáltan problémához fog vezetni.
Bármelyik fél is legyen, amelyik nem akar gyereket, idővel és türelemmel befolyásolható lesz a véleménye és meggondolja magát. De mindez csak akkor fog kiderülni, ha minderről szó esik és nincsenek titkok egymás előtt.
Vállaljátok fel bátran az érzéseiteket, és ha tényleg egymásnak teremtettek benneteket, akkor előbb-utóbb mindkét félnél eljön az az idő, amikor napirendre kerül a gyermekvállalás!
Mert egy születendő gyermeknek is az a legfontosabb, hogy szülei harmóniában és egyetértésben legyenek és megkapja az érzelmi biztonságot, támogatást tőlük.
