A legtöbben itt rontják el a konfliktusok kezelését

2021. szept. 24. Diós Anita

Alighanem mindenki magára ismerne, ha vázolnánk egy olyan helyzetet, ahol a vita azért ért véget keserű szájízzel és megoldatlanul, vagy fajult bármiféle érvet nélkülöző veszekedéssé, mert az egyik, vagy akár mindkét fél kizárólag azon töri magát, hogy megakadályozza, esetleg „csorba essen az egóján”, vagy netán kiderüljön, mégsem teljesen neki van igaza.

A legritkább esetben fordul elő, hogy valakinek tökéletesen igaza van, míg más mindenben téved. Erre példa az ismert anekdota, amelyben a vak bölcseknek úgy kell elmondaniuk, milyen is egy elefánt, hogy mindannyian az állat egy-egy testrészét érinthetik meg. Természetesen aki az ormányt fogja, az az elefántot hosszú, hajlékony állatnak mondja, míg aki a lábakat, az inkább egy hatalmas, robusztus valaminek, és így tovább. Az anekdota lényege, hogy mindannyiuknak tökéletesen igaza van, azonban mindannyiuk leírása hiányos, és csak akkor válik értelmezhetővé, ha nem elvetik a másik által közölteket, hanem együttesen „összerakják a képet” a tapasztalatok felhasználásával.

Az életben szinte minden helyzet hasonlóan működik, de ezt nem mindenki fogadja el, és olykor azok, akik mindenáron a saját igazukhoz ragaszkodnak, még olyanokat is képesek belerángatni a meddő vitákba és zsákutcákba, akiknek egyébként sokkal komplexebb a világnézetük.

Az egyik ok, amiért valaki egyszerűen képtelen fontolóra venni valaki más nézőpontját, nem más, mint hogy saját helyzetét és egóját szeretné bebiztosítani. Az ilyen esetekben az emberek számára már-már nem is az a legfontosabb, hogy megoldjanak egy vitát, hanem, hogy megőrizze saját maga önmagáról alkotott pozitív képét és azt az elképzelést, amelyet saját „hatalmi pozíciójával” vagy szerepével kapcsolatban dédelget.

Mindazonáltal nem veszít senki a tekintélyéből azáltal, hogy esetlegesen beismeri a tévedéseit. Elég arra gondolni, hogy melyik tanárainkra néztünk fel leginkább az iskolában – azokra-e, akik tekintélyelvűbben viselkedtek, vagy akik partnerként tekintettek ránk, és adott esetben elismerték, ha valamit a diákjai láttak helyesen, mellé pedig a meglévő szabályok betartása mellett a kompromisszumra is hajlott…? Nos, a válasz alighanem egyértelmű, és a párkapcsolatok esetében sincsen okunk azt feltételezni, hogy a tiszteletet és az elismerést másféle mentalitás váltaná ki, mint bármely más emberi kapcsolat esetében.

A tények ellenére sajnos nagyon nehéz dűlőre jutni egy olyan partnerrel, aki a fenti okokból elzárkózik a kölcsönös érveken alapuló vitáktól, ugyanakkor a megértő, empatikus hozzáállás, valamint a kisebb kompromisszumok következetes elismerése és méltányolása náluk is eredményre vezethet.

Aki pedig saját magán veszi észre, hogy túl görcsösen ragaszkodik saját igazához, tudatosan igyekezhet változtatni ezen. Ilyen esetben nagy előny, hogy az érintett már ráébredt a hibájára, és tenni is szeretne ellenük. Ha komoly az elhatározása, szinte biztos, hogy idővel egy elfogadó, megértő társ mellett előnyére változhat majd.

Fontos megjegyezni azt is, hogy az ilyen problémás, az egót védő konfliktusok mögött gyakran nem más húzódik meg, mint az önbizalom vagy a bizalom hiánya.

Éppen ezért a helyzet megoldásában fontos szerepet játszik az is, hogy aki változni szeretne, kicsit megerősítse magát ezeken a területeken, aki pedig társát segítené a változásban, támogató hozzáállásával könnyítse meg számára ezt a gyakran nehéz utat.

Mindazonáltal előfordulhatnak olyan esetek is, amikor mérgező kapcsolatban tapasztalhatóak az ilyesfajta veszekedések és konfliktusok, gyakran akár manipulációval kísérve. Ilyen esetekben, valamint, ha nem sikerül megoldást találni hosszú időn át, érdemes például szakemberhez is fordulni.