2021. dec. 24. Tollas Tímea
December hónap beköszöntével minden ember hangulata megváltozik, akár akarja, akár nem. Olyan tudatalatti, mélyen gyökerező érzelmek törnek maguknak utat ebben az időszakban, amelyeket habár sokan megkérdőjelezünk, valójában mindannyian érzünk.
Az első hópelyhek hullása minden apró gyermek és felnőtt számára jelzi, hogy elérkezett a karácsonyi csodák és a megmagyarázhatatlan varázslatok ideje. Ünnepi fénytől színes az utca, a levegő megtelik a vásári forgatagban készülő forraltból felszálló narancs, szegfűszeg és fahéj édes aromájával. Mi pedig izgatottan, szinte euforikus állapotban vetjük bele magunkat az ünnepi készülődés rejtelmeibe.
Temérdek karácsonnyal kapcsolatos film és történet hangsúlyozza, hogy a Karácsony soha sem az ajándékokról és a drágábbnál drágább, márkás meglepetésekről kellene szóljon, sokkal inkább a szeretteinkkel együtt töltött időről. A viszontlátás őszinte, szívbemarkoló öröméről. Foszlós kalácsokról, meleg mosolyokról, szoros ölelésekről.
Változik a világ és vele együtt mi is, azonban a Karácsonyhoz való hozzáállásunk és az ünnep iránti lelkesedésünk nem szabad, hogy alábbhagyjon és kifakuljon az évek során. Ennek a gyönyörű napnak a lényege ott van minden kisgyermek csillogó szemében, soha ki nem hunyó, reményt keltő fényét felfedezhetjük a már sok karácsonyt megélt nagyszüleink meleg szemében. A jó szándék és az adakozás szépségéről kellene, hogy szóljon ez a pár nap, amikor mindannyian kinyitjuk a szívünket és időt hagyunk magunknak a feltöltődésre.
Közös filmnézés a családunkkal, múltba révedő, nosztalgikus emlék idézések, utazgatás az ünnepi időszak alatt vagy éppen egy rászoruló család megajándékozása. Bármelyik időtöltést is válasszuk az előbbiekben felsoroltak közül, a lényeg csupán annyi, hogy szívből tegyük és éljük meg minden egyes percét.
Miért lett a Diótörő a Karácsony szimbóluma?
Diótörő figurából temérdek akad, ha körülnézünk a boltok vagy dekor üzletek polcain a téli időszakban. Ami meglepő, számomra mégis nagyon vidám látvány: évszaktól függetlenül, nyáron is felfedezhetjük a büszke, katonás külsejű figurákat, szinte bárhol! Főleg Szentendrén találkozhatsz szembe a jóképűnek nem mindig nevezhető diótörő herceggel, mégpedig a Karácsony Múzeumban!
A diótörőket szemlélve könnyen beláthatod majd, hogy ő egy igazi úriember és valójában érző szívet takar a rideg, érdesnek tűnő faborítás alatt. Ne lepődj meg a sok kisgyermeken vagy a turisták lelkes tömegén sem, akik még a forró nyári napokon is a Diótörő figura báját keresik ebben a sokszor nehéznek és kilátástalannak tűnő világban.
Ez az apró, sokak számára jelentéktelennek tűnő fadarab valójában egy ismert gyerek mese főszereplője. Amennyiben pedig hajlandóak vagyunk félretenni a mai világunkra annyira jellemző realizmust, akkor rádöbbenhetünk, hogy nem csupán diótörésre, de a képzelet világában való kalandozásra is képes. Méghozzá velünk. Ha valójában hiszünk benne és egy kicsit elengedjük a vaskalapos ragaszkodást a valósághoz, akkor felfedezhetjük a Diótörő apró kis titkát is.
Ennek a szinte mágikus erővel bíró játékszernek az igazi értéke és lélegzetelállító varázsa ugyanis nem a rendeltetésében rejlik, sokkal inkább a történetében és a mondanivalójában. A mindannyiunk által ismert híres balett már első látásra elrabolja a szívünket, különösen abban az esetben, ha még erősen él bennünk a gyermeki lelkesedés a mesék és a képzelet lenyűgöző világa iránt. A képzeletünkben ugyanis bármi lehetséges, a sokszor lehetetlennek tűnő, szürke helyzetek színessé válnak. A titok nyitja mindössze annyi, hogy a hitünk által bármire képesek vagyunk!
Talán éppen ezért válhatott Pjotr Iljics Csajkovszkij utolsó balettje és egyben utolsó színpadi műve a Karácsony elengedhetetlen szimbólumává az évtizedek alatt.
Gyermekkorom reménye: a diótörő
Karácsony közeledtével egyre többen keressük a tökéletes, az ünnep igazi mondanivalóját és hangulatát hűen kifejező ajándékokat vagy éppen dekorációs kellékeket az otthonunkba. A hibát sajnos akkor követjük el, amikor giccses, túlárazott termékeket teszünk a bevásárló kocsinkba, miközben az igazán egyedi megoldásokról teljesen elfelejtkezünk.
Számomra a Karácsony szó hallatán az első dolog, amely az eszembe jut, az nem más, mint egy fából összetákolt, koronát vagy éppen harcos sisakot viselő, hosszú, fehér szakállas játékszer: a diótörő! Ez a szerelem sok-sok évvel ezelőttre datálódik, amikor még egészen kicsi voltam. Bizonyára mulatságosnak hangozhat, hogy ez az ikonikus szimbólum elsőként a Barbie és a Diótörő című rajzfilmben tűnt fel és nyűgözött le végérvényesen.
Gyermekkoromban pár éven keresztül próbálkoztam a balettel is, azonban a túlságosan hosszú lábaim és a kötött izmaim miatt nehezített helyzetbe kerültem. Míg más kislányok légiesen könnyedén, szabadon szökkenve ugráltak a terem egyik végéből a másikba, addig én csak ügyetlenkedtem az apró balett cipőmben. Pipa és spicc, pipa és spicc. A többi gyermekkel való kényszerű összehasonlítás és az ömagamban való kételkedés egy idő után szomorúságba torkollott és úgy döntöttem, befejezem az eddig örömet okozó balettet.
Amikor hazaértem, éppen a Barbie és a diótörő mesefilm ment a tévében. Azóta is azt vallom, hogy a diótörő iránti heves rajongásom erre a sorsszerű találkozásra vezethető vissza.
A rajzfilmben felhangzó különös dallamok egy pillanat alatt belopták magukat a szívembe, a történet tanulsága pedig elgondolkodtatott. Miközben Csajkovszkij szívet melengető, csodásan megkomponált balettjének a zenéje egy mesevilágba kalauzolt, éreztem, hogy a korábbi elkeseredésemből igenis létezik kiút.
Ennek a gyönyörű mesének köszönhetően rádöbbentem, hogy semmi sincs veszve. Az ember folyamatosan tanul és ha igazán hisz a csodákban, akkor bizony bármi lehetséges. Még a lehetetlen is.
Egy fa bábú, amely érző szívet takar
Ezen a rajzfilmen felbuzdulva új dolgokat próbáltam ki és igyekeztem mindent megtenni, hogy a mesében szereplő kis Clarához hasonlóan én is csodákat és való vált álmokat élhessek meg. Pár nap múlva újra megnéztem a mesét, majd azon kaptam magam, hogy egyre többször hallgatom Csajkovszkij varázsos dallamait. A családom le volt nyűgözve, hiszen a sikertelen balett próbálkozásom után nem keseredtem el, hanem egy új szerelem után néztem: kiharcoltam, hogy elvigyenek életem legelső Diótörő balettjére, az Erkel Színházba. Sokak számára meglepő módon nem a kecses táncmozdulatokat figyeltem, hanem a történet lényegiségére fókuszáltam, a csodára és a varázslatra, amely áthatotta a mesét.
Izgatottan, megbabonázva hallgattam és figyeltem minden mozdulatot és felcsendülő melódiát. Leírhatatlanul boldog voltam. Amikor véget ért az előadás, éreztem, hogy máris hiányzik a diótörő. Hazaérve kicsit elszomorodtam, hogy ezzel a káprázatos mesefigurával való találkozással most véget ért a csoda. Legnagyobb meglepetésemre nem így történt.
Szenteste, a terebélyes fenyőfa nagy lombjai alatt bontogattam a zörgős, csillámos csomagoló papírba bugyolált ajándékokat, amikor az egyik piros színű csomagolóanyag mögött egy ismerős arcot fedeztem fel, a diótörőét. Arcvonásai kisfiúsak voltak- ugyanakkor viszont megdöbbentően jóképűnek és élethűnek látszott. Szeme megnyerően csillogott és az egész “lényében” tükröződött egy álomvilág.
Diótörő mánia 24 évesen
2021 decemberét írjuk, a kisgyermek azóta felnőtt. 24 éves és hihetetlenül szentimentális alkat. Hisz a csodákban, a valóságban viszont annál kevésbé. Örül, hogyha valaki megmosolyogja egyedien feltűnő stílusa miatt. Képes hupililát hordani élénk zölddel, ha épp úgy tartja jónak.
Amikor megkérdezik tőle, mit jelent számára a karácsony, hosszú históriákba és romantikus, sokszor elcsépeltnek tűnő körmondatokba kezd. Meglepő vagy sem: minden mondatban szerepel valamilyen formában a diótörő szó.
Amikor eljön a december, lázasan fürkészi az interneten a Diótörő balettre még éppen elérhető jegyek számát. Egy egész ólomkatona hadsereget sorakoztatott fel, több év alatt. Lelkesedése és őszinte rajongása a diótörő felé töretlen a mai napig. Egy dolog azonban bizonyos: az a kislány, aki 17 éve csillogós papírba csomagolt ajándékot bontogatott, nem csupán egy ünnepi meglepetést kapott. A diótörő ikonikus alakjával egy mesevilágot és a gyermeki rácsodálkozás báját fogadta a lelkébe azon a karácsonyon. Örökre. Visszavonhatatlanul. Az a kislány pedig én vagyok.
Kellemes Karácsonyi készülődést és csodákkal teli ünnepi időszakot kívánok!
