2021. márc. 22. Bálint Ildikó
Az okostelefonok térhódítása nem kíméli a fiatalabb generációkat, így a gyermekeinket sem. Egyre gyakoribb és általánosabb jelenségként figyelhető meg, hogy közösségekben, kisebb-nagyobb gyerekek egyaránt nem beszélgetnek, hanem belebújnak a telefonjukba és azt nyomkodják.
A kérdés az, hogy ez meddig tekinthető egészségesnek és mikortól beszélünk függőségről, valamint, hogy milyen veszélyeket rejthet magában a túlzott telefonnyomkodás.
A telefon nyomkodásának hatása a személyes kapcsolatokra
Míg korábban teljesen természetesnek számított, hogy a gyerekek együtt játszanak, leülnek a szőnyegre és előveszik a játékaikat, mára ez korántsem egyértelmű, hogy így történik a mindennapokban.
Már egészen kicsi kortól kezdve megjelenik a telefonok, tabletek nyomkodása iránti igény. És valljuk be őszintén, melyikünk az, aki soha nem nyomkodja a telefonját a gyermeke társaságában? Ezt látják, ezt tapasztalják a gyerekek, így nekünk is nagyon tudatosnak kell lennünk ahhoz, hogy sikerüljön gátat szabni a függőség kialakulásának. Pontosan le kell szögezni mi a megengedett határ, ami mondjuk naponta belefér a kütyükkel való foglalatoskodásba.
Ne várjuk meg, hogy odáig fajuljon a helyzet, hogy gyermekünk leül a barátja társaságában és nem együtt játszanak, hanem egymás mellett nyomkodják akár a telefont. Innen ugyanis már egyenes út vezet ahhoz, hogy a telefon nyomkodása rányomja a bélyegét a személyes kapcsolatok minőségére is. Ha a gyerekünk inkább “ráír” Messengeren a barátjára miközben ott van a társaságában, ahelyett, hogy hozzászólna, akkor elveszik a kommunikációnak az a varázsa, amikor látják egymás gesztusait, mimikáját.
Az érzelmek kimutatásának visszaszorulásával a kapcsolatok is sokkal felszínesebbé és üresebbé válnak. Közben a gyerekek úgy érezhetik, hogy ők fontosak, számítanak a másiknak, mivel rendszeresen keresik őket, állandóan jelez a telefonjuk, hogy üzenetet kaptak. Ezért nem is igénylik annyira a személyes kapcsolatokat.
Szülőként az a feladatunk, hogy megálljt parancsoljunk, hogy minél kisebb mértékben éljék meg virtuálisan a kapcsolataikat a gyermekeink. Ezért már a legkisebb kortól kezdve azt kell tudatosítani bennük, képesek legyenek az érzelmeiket szemtől-szembe kimutatni, ne pedig smiley-k vagy matricák segítségével írják le az érzelmeiket.
Mi is sokat tehetünk azért, hogy gazdag érzelmi intelligenciával bíró gyermekeink legyenek. Csináljunk minél több közös programot, legyen aktív szereplője a gyermekünk is a mindennapi feladatokban. Bízzunk benne és engedjünk teret a számára, hogy bebizonyítsa, hogy milyen értékes a számunkra.
Nem jó megoldást, ha a gyerek lerázására használjuk a digitális technika előnyeit. Sokszor láthatunk és hallhatunk olyat, hogy a gyerek lenyugtatására a kezébe adjuk a telefont már egészen kicsi korban, vagy épp csak úgy eszik a gyerek, hogy tablet van előtte. Ne hagyjuk elfajulni a dolgokat és ne próbálják a felmerülő nehézségeket, problémákat megoldani azzal, hogy kézbe kapjon bármilyen kütyüt.
Digitális kockázatok az online térben
Nem lehet elmenni a téma érintésekor amellett, mekkora digitális kockázatokat rejt magában az állandó telefonnyomkodás. A szabályok felállításakor következetesnek kell lennünk és jól körülhatárolni azt az időszakot, amelyet megengedünk a gyermekünknek, hogy az online térben töltsön.
Nehéz konkrét számadatot mondani, hogy mennyi idő, ami még belefér, ráadásul életkoronként is eltérő javaslatokat fogalmaznak meg a szakértők. Átlagos 30-60 percre teszik a határt, amelyet képernyő nézésével tölthet gyermekünk, anélkül, hogy függőség kialakulásáról beszélnénk.
Számos olyan veszély fenyegeti, amelyek – ha nem vagyunk óvatosak – balul sülhetnek el. Nem célunk, hogy most részletesen beszámoljunk a veszélyforrásokról, de a figyelmünket mindenképpen rá kell fordítani a kockázatokra. Különösen a közösségi médiában rejlő veszélyekre kell odafigyelni és ellenőrizni a gyermekünk online jelenlétét.
Köztünk és a gyerekeink között sokszor olyan generációs szakadék tátong, amit nem egyszerű áthidalni. A legfontosabb, hogy meghallgassuk egymást, figyeljünk egymásra és szülőként ne csak parancsokat osztogassunk arra vonatkozólag, hogy ne nyomkodják annyit a telefont. Fontos a személyes példamutatás, hogy szülőként mi se nyomkodjuk túl sok időt a telefonunkat.
