A gyerekem feleselni kezdett, hogy kezeljem?

2021. okt. 13. Bálint Ildikó

Azt veszed észre, hogy gyermeked abba a korba lépett, amikor már nem meghunyászkodik előtted, hanem visszabeszélve elkezdi érvényesíteni saját magát? Úgy érzed, hogy tehetetlen vagy, mert a szép szó nem segít? Nézzük meg, hogy mit tehetsz, hogy megfékezd a feleselő gyermeked!

Minden gyerek megpróbálja feszegetni a határait

Először is vegyél egy nagy levegőt és nyugodj meg, hogy nemcsak a te gyermeked szól vissza olykor-olykor. Ez a korszak minden gyerek életében eljön előbb vagy utóbb.

Már a kétévesek is határozottan mondogatják, hogy „nem, nem, nem. Ez az első dackorszak, amikor próbálja megérteni a körülötte lévő dolgok ok-okozati viszonyát és próbára teszi saját magát és a környezetét is.

Később pedig a korral együtt a feleselés mértéke és mikéntje is megváltozik. Már akár 5 éves kor körül jönnek az ajtócsapkodások, egyre gorombább megnyilvánulások, amelyek miatt akár az egész családi légkör feszültté tud válni. Az egész dolog kiváltó oka sokszor egy apró-cseprő semmiség, például, hogy miért nincs elpakolva ez vagy az.

Az ördögi kör

Könnyen eshetünk abba a hibába, hogy kijőve a béketűrésből mi is hangosan, feszültséggel terhesen válaszolunk. Ekkor egy macskaegér harc veheti kezdetét, amiből nehéz jól kijönni. Ezért helyette próbáljunk meg higgadtak maradni – bármennyire is nehéz ez sokszor – és figyeljünk oda a gyermekünkre. Közben ne foglalkozzunk mással, csak figyeljünk rá oda. Ne gépiesen hajtogassuk a saját igazunkat, mert akkor ő is csak az erejét fogja tovább fitogtatni előttünk.

Ha úgy látjuk, hogy nem sikerül feloldani a konfliktust, mert semmiképp nem lesz igaza senkinek, akkor jobb, ha keresünk egy olyan tevékenységet, amibe belefoghatunk a vitatkozás helyett. Javasoljuk, hogy ezt most hagyjuk abba és kezdjünk bele másba.

Még ha első körben el is utasít, de ha mi belekezdünk, akkor a kíváncsiság úgyis addig fogja hajtani, amíg be nem társul. Így elfelejtheti, hogy korábban problémája volt.

Türelem, szeretet, következetesség – a három legfontosabb kulcstényező

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy türelemmel álljunk a gyermekünkhöz, akkor is, ha épp problémája van, aminek hangot ad. Emellett mindig szeretettel kell felé lennünk, hogy véletlenül se azt érezze, hogy őt nem szeretik, mert az már akár önértékelési problémákhoz is vezethet.

Valamint nem kell valamit kismilliószor elmondanunk neki, mert nem buta ő, hanem csak feszegeti a határait. Tudja, hogy néhány figyelmeztetés után még nem történik semmi, majd mondjuk a 4. figyelmeztetés után jön egy fenyegető következmény, valaminek a megvonása. Ha ezt következetesen betartjuk, akkor még hagyján, de ha ezek csak üres szavak, akkor ne várjuk, hogy később komolyan vesz bennünket.

Tanítsuk meg vele, hogy a tetteinek és a szavainak következménye van. Ezt ne indulatból, ne méregből tegyük. Kerüljük az agressziót, mert ha ezt fogja látni, akkor ő is ezt alkalmazza és az hosszútávon nem vezethet jóra.

Igyekezzünk minél jobban kimutatni az érzelmeinket, beszélgessünk mélyebb dolgokról is és a legfontosabb, hogy ne csak fegyelmezzünk, hanem halmozzuk el pozitív megerősítésekkel, hogy érezze a saját értékét.