2022. szept. 05. Bálint Ildikó
Szülőként az egyik legnagyobb fájdalmunk, ha azt látjuk, hogy gyermekünknek nem sikerült az új közösségbe beilleszkedni és akár szavakkal, akár tettekkel piszkálják, bántják őt a többiek. Mit tehetünk szülőként, hogy ne menjen el a kedve gyermekünknek az iskolába járástól és könnyebben tudjon beilleszkedni?
Egészséges lelkület, magabiztos fellépés
Mindenki szeretné elkerülni, hogy iskolaváltásig fajuljon a helyzet, így érdemes csírájában elfojtani a bajt.
Vannak olyan közösségek, ahol egyes gyerekek próbálnak uralkodni a többieken és kiválasztanak egy gyengébbnek tűnő áldozatot, akit aztán sakkban tarthatnak. Rajtad is áll, hogy gyermeked áldozat lesz-e, vagy képes lesz magáért kiállni. Egészen kicsi korától arra kell nevelni, hogy képes legyen magáért kiállni, tudja, hogy értékes és ezt merje is magabiztosan felvállalni.
Nem szabad, hogy tűrje a megfélemlítést, a „csicskáztatást”, az esetleges bántalmazásokat. Ha ilyen események történnek vele, akkor könnyen kerülhet depressziós helyzetbe. Míg, ha képes kiállni magáért és kezelni a helyzetet, akkor sokkal könnyebb dolga lesz.
Ne dugd a fejedet a homokba, hanem lépj fel segítő szándékkal
Sokszor nem könnyű kideríteni, hogy mi zajlik gyermekünk lelkivilágában, mert még harapófogóval is nehéz az információkat belőle kiszedni, nemhogy elmesélje a sérelmeit. Azonban, ha látjuk, hogy agresszív és egyre inkább magába forduló, akkor ne hagyjuk, hogy egyedül küzdjön meg a helyzettel, hanem segítsük. Nem lehet elégszer hangsúlyozni a szülő-gyermek közti bizalmi kapcsolat fontosságát.
Ha mégis úgy érzed nem boldogulsz egyedül, nyugodtan kérd pszichológus segítségét, legtöbbször az iskolákban is áll rendelkezésre ilyen segítség. Előbb-utóbb egyébként is eljön az ideje, hogy az iskola vezetősége felé jelezd a problémát, ha a problémás gyerekkel máshogy nem lehet boldogulni és a szép szó, esetleg a tanári figyelmeztetés sem segít.
Lehet próbálkozni a szülő-szülő közti párbeszéddel, bár ezt nagyban befolyásolja, hogy a másik fél mennyire nyitott arra, hogy egyáltalán meghallgasson, különösen arra, hogy elismerje gyermeke hibáját és segítőkész legyen.
Önbíráskodás helyett megoldás keresése
Nem vezethet hosszú távon jó útra, ha arra tanítjuk gyermekünket, hogy erővel és agresszióval álljon ki magáért. Ez valószínűleg a dolgok további romlásához vezethet, ahelyett, hogy megoldást jelentene.
A harag csak további haragot szül. Sokkal többre mehetünk, ha közösen próbáljuk megoldani a helyzetet és a támadó féllel szemben is békés megoldásokat keresünk. De fontos, hogy ha gyermekünk már abban a korban van, amikor képes magáért kiállni, akkor adjuk meg neki ezt a lehetőséget és ne próbáljunk meg helyette kiállni, mert ez akár a jövőben újabb élcelődéshez, konfliktushoz vezethet.
Nem lehet elmenni szó nélkül, hogy ma már nemcsak személyesen, hanem online is megjelentek a zaklatások. A közösségi média felületei lehetőséget adnak a gúnyolódásra, a diszkréció sárba tiprására. Ezzel új fejezet nyílt a bántalmazásokban, amely külön foglalkozást igényel, mind a szülőktől, mind a szakértőktől.
